Oldal 28 [28]
PUSZTINYA ÉS PUSZTINYALAKÓ
pusztinyát építhettek maguknak, vagy építtethettek ma¬
guknak, ha éppen nőkről volt szó.
Akár arra is kaphattak engedélyt, hogy elmenjenek, és
pusztaságot találjanak maguknak. Ebben a helyzetben, le¬
het, hogy elzarándokoltak egy szent helyre, ott imádkoztak,
és némi ösztönzést nyertek arról, hová menjenek. Másfelől
lehet, hogy csak egyszerűen, imádságos módon keresztül¬
kasul bolyongtak, amíg helyet nem találtak maguknak. Igen,
a pusztinyalakóknak vagy a pusztaságban letelepedőknek
— sztareceknek és sztaricáknak, ahogy Oroszországban őket
hívjuk — számos válfaja volt. A nők kisebbségben voltak, ők
általában idős korukban kezdték a pusztinyai tartózkodást.
Létezik egy másik hivatás Oroszországban, mely némi¬
képp hasonlít a pusztinyalakókéra: a jurogyivijeké. Ez a szó
annyit tesz: , Krisztusért balgatagok". Édesapámnak volt egy
barátja, aki közéjük tartozott. Péternek hívták, jó családba
született, nemesi származású, egy orosz család legidősebb
fia. Olyasvalaki, akit Amerikában milliomosnak neveznek.
Rengeteg aranya és ezüstje lapult a bankban, és földbirtoka
volt.
Egy nap eljött édesapámhoz, és ezt mondta: „Teodör,
olvasom az evangéliumokat, és mint annyian előttem, elha¬
tároztam, hogy szó szerint veszem őket." Apám csak figyelt.
Ő folytatta: , Összeszedem mindenemet. Szántóföldjeimet
és birtokomat a családomra hagyom, de a bankban lévő pén¬
zemet szó szerint arany- és ezüstpénzre fogom váltani." Így
is tett, és édesapám kísérte őt az egész ügylet során.
Az idő tájt nem léteztek teherautók. Kétlovas szekerek
voltak csak. Édesapám úgy mesélte, hogy Péteré nagy volt,
talán egy egy- vagy másfél tonnás teherautónak megfelelő.
Meg volt rakva zsákokkal, a zsákokban arannyal és ezüst¬
27