Seite 23 [23]
2. fejezet
PUSZTINYA ÉS PUSZTINYALAKÓ
SS
Miközben szilárdan hiszem, hogy a csönd és a magány min¬
denekelőtt az értelem és a szív hozzáállásán múlik, már jó
ideje azt érzem, hogy ennél többet kellene tennünk. Nem
elég elkötelezett és odaadó életet élni, miként azt sok szer¬
zetesrend teszi. Minden egyes kereszténynek többet kell
tennie — akár fogadalmas, akár nem fogadalmas -, bärhol
is legyen, bárki is legyen! Mert drámai évszázad a miénk,
ahol az emberek óriási döntésekkel néznek szembe, amelyek
a legerősebbek lelkét is megrázzák. Ugyanakkor ez a kor¬
szak a neurózisok, a szorongás, a félelmek, a pszichoterá¬
pia, a nyugtatók és kedélyállapot-javítók kora — mindegyik
annak a szimbóluma, ahogyan az ember vágyik arra, hogy
elmeneküljön a valóságtól, a felelősségtől és a döntéshoza¬
taltól.
Most a pozíció, a gazdagság és a hatalom bálványimá¬
dásának korszakát éljük. Ezek a bálványok az ősiekhez ha¬
sonlóan ugyanúgy uralják a terepet: tömzsik és kövérek. Az
első parancsolat ismét kettétörve hever a porban. A háborúk
felhői — egy megsemmisülést és mérhetetlen pusztítást hozó,
elképesztő háborúé — sötéten és vészjóslón egyre közeled¬
nek. Gyászindulószerű szimfóniák vesznek körül, és nem
hagynak nyugtot.
Mi a válasz minderre a sötétségre, mely oly nyomasztóan
telepszik ránk?" Mik a válaszok mindezekre a félelmekre,
melyek sötétbe borítják a déli verőfényt? Mi a válasz az Isten
22