Oldal 20 [20]
OCR
CSÖND - PUSZTASÄG — IMÁDSÁG neki. Igen: , Álljatok meg és ismerjétek el: Én vagyok az Isten” (Zsolt 46,11). Isten végtelen kegyelme által az emberek már most az imádság felé fordítják arcukat. Talán nemcsak az arcukat, hanem az értelmüket, szívüket és lelküket is. Az ember szomjas szíve nem állhatja az őt körülvevő szörnyű pusztaságot. Meg kell újítsa Istennel való kapcsolatát — el kell kezdjen újra imádkozni. Úgyhogy az imádság , jöhet". Családok beszélnek róla. Fiatalok fejtegetik. Az imádságról különféle formában tanító művek sikerkönyvek. Emberek zarándokolnak azért, hogy rátaláljanak valakire, aki képes tanítani őket, hogyan imádkozzanak. Az emberek magányt és egyedüllétet keresve kutatnak az imádság olyan házai után, ahol úgy érzik, valóban képesek imádkozni. Isten jósága nyilvánítja ki magát ebben az imádságra és vele való kommunikációra szomjazásban. Ismételten azt vesszük észre, hogy , nélküle semmit sem tehetünk". Van itt azonban egy veszély, hasonló ahhoz, mint amit fentebb tárgyaltunk. Ahogyan az emberek elvétik, hogy különbséget tegyenek csönd és fizikai magány között, ugyanúgy megvan a veszélye, hogy nem tesznek különbséget imádság és magány között. A lelki élet két különböző aspektusáról van szó. Az imádság természetesen elengedhetetlen minden egyes keresztény életében. Imádság nélkül, Istennel való kapcsolat nélkül ez az élet elhal. Másrészt azonban a tartós magány sajátos hivatás, ez csak keveseknek, nem a többségnek szól. A vágy, hogy egyedül éljünk, fizikai magányban, a lelki élet romantikus kísértése lehet, menekülés azoktól a feszültségektől, melyek manapság kérlelhetetlenül fogva tartanak. 19
