Oldal 18 [18]
CSÖND - PUSZTASÄG — IMÁDSÁG
ség valódi alapjait rá lehet építeni, akkor mindenkinek újra
kell kezdenie az egészet elölről, hogy más motivációkat ta¬
láljon. Ezt meg lehet tenni. Meg kell tenni. Soha nem késő
újrakezdeni.
Állj meg csöndben, és szívedet s kezedet az Istenhez
emelve imádkozz, hogy Szentlelkének fenséges szele letisz¬
títsa lelkedről a félelmek, önzés, kapzsiság és szűkkeblűség
pókhálóját. Imádkozz, hogy lángnyelvei leereszkedve rád
megadják a bátorságot az újrakezdéshez.
Ez az egész csöndes megállás kivitelezhető a mindennapi
élet és az állapotbeli kötelességek külső zaja közepette. Mi¬
vel rendet fog teremteni a lélekben, Isten rendjét, és Isten
rendje megnyugvást von magával, az ő saját megnyugvását.
És ez fogja elhozni a csöndet.
Elhozza azt a csöndet, amivel a szerelmes teljes lényével
figyeli kedvese szívdobbanásait. A menyasszony csöndjét, aki
határtalan örömmel hallgatja, ahogyan szíve visszhangozza
kedvese minden egyes szavát. Az édesanya csöndjét, mely
annyira mély és bensőséges, hogy abban teljes lényével képes
figyelni a közeli udvarban játszadozó gyermekei hangjára,
erőfeszítés nélkül is felismerve a legapróbb változást minden
egyes hangban. Az ő csöndje figyelő csönd, miközben hoz¬
záértő módon, hatékonyan és szeretettel végzi napi teendőit.
Ez a csönd csak akkor jön el, és veszi át az irányítást
a szerelmes, a menyasszony, az édesanya, a dolgozó, az ápoló,
az apostol, a pap, az apáca felett, ha lelkük arcát mindennapi
elfoglaltságaik közepette Isten felé fordítják.
Eleinte az ilyen csöndek ritkák, és nagy szünet van köz¬
tük. De ha a liturgikus imádság, az értelem imádsága és az
egyház szentségi élete táplálja, akkor lassanként, mint egy
hatalmas fa csemetéje, a csönd növekedésnek indul. Egyre
17