Seite 17 [17]
PUSZTINYA
válnak számunkra, ha a hangok számunkra Isten üzenetei és
irántunk való érdeklődése. Amikor eltelünk saját magunk¬
kal, magunk mögött hagyjuk a csöndet. Amikor ismételget¬
jük azokat a bensőséges szavakat, amelyeket Isten hagyott
hátra bennünk, csöndünk zavartalan marad.
A csönd tevékeny szeretetbe ágyazott igazság. Válaszol
annak, aki kér. De csak világossággal teli szavakat szabad
adnia. A csönd vagy arra késztet, hogy önmagunkat ad¬
juk át, vagy fukarsággá és kapzsisággá válik, amelyben saját
magunknak tartjuk fenn önmagunkat. Az Írás azt mondja,
hogy minden egyes kimondott szóról számot kell majd ad¬
nunk. Talán azokkal a szavakkal is el kell majd számolnunk,
melyeket nem mondtunk ki, pedig kellett volna!
Pusztaságok, csönd, magány. A léleknek, aki észreveszi,
milyen mérhetetlenül szüksége van mindháromra, lehető¬
ségek tárulnak föl a világ összes megapoliszának zsúfoltsága
közepette.
De hogyan lehet tényleg elérni az ilyen magányt? Azzaz,
ha csöndben megállunk. Állj meg csöndben, és hagyd szerte¬
foszlani drámai korunk halálos nyugtalanságát, mint viseltes,
koszos köpenyt, miként az is. Erre a nyugtalanságra úgy
tekintettek egykoron, mint a holnap varázsszőnyegére, de
most látjuk, hogy mi is valójában: menekülés önmagunktól,
elfordulás attól a belső utazástól, melyet mindenkinek meg
kell tennie, hogy találkozzék a lelke mélyén lakozó Istennel.
Állj meg csöndben, és nézz a mélyére életed motiváci¬
óinak! Olyanok, amikre a szentség valódi alapjait rá lehet
építeni" Mert az ember bizony arra született, hogy szent¬
té váljon — az értünk meghalt Szeretet szerelmesévé! Csak
egyetlen tragédia létezik: ha nem vagyunk szentek. Ha az
életnek ezek a motivációi nem olyanok, amelyekre a szent¬
I6