Ugyanakkor ez a tudományos világ egy lelki megújulás¬
sal karöltve arra hívja az embert (a teremtés középpontját),
hogy , Isten gyermekeinek szabadságát" korábban alig-alig
ismert módon fapasztalja meg. Marmost az ember képes
találkozni a valósággal, és valóban fel tud emelkedni annak
legsajátabb forrásához — a kezdet nélküli Kezdethez. Mivel
az ember misztériuma a világ, a természet, a technológia
és a városiasodás közepette lényegében Isteni Misztérium.
Isten még mindig a kereszten tárja fel magát a mi tudo¬
mányos, technológiavezérelt civilizációnknak. Ő egyszerre
közeli és távoli. Rendszerint azon keresztül tárja fel önma¬
gát, ami nem önmaga, hogy még a modern ember is fel tudja
ismerni az igazság teljességét — Isten képmása megnyilvánul
a világban és annak időhöz kötöttségében.
De meg kell értenünk, hogy ez a Misztérium mindenek¬
előtt nem önmagában a világban található meg. Azoknak az
embereknek a szívében lelhető fel és ragadható meg, akik
keresik őt, akik nem tagadják a létezését. Mivel az ember
alapvetően lelki teremtmény — nyitott az isteni abszolút mi¬
voltára —, így vagy úgy, de soha nem elégszik meg az egész
teremtett valósággal. A természet nem isteni. Csak Isten
jele, egy kiáltás Isten felé.
Különösnek tűnhet ezt kimondani, de ami képes segíteni
a modern embert, hogy megtalálja a választ saját misztéri¬
um-mivoltára és annak misztériumára, akinek képmására
teremtetett, az a csönd és a magány — egyszóval a pusztaság.
A modern embernek erre jobban szüksége van, mint a régi
idők remetéinek.
Ha Krisztusról akarunk tanúságot tenni korunk piacte¬
rén, mely folyamatosan igényt támaszt egész személyünkre,
csöndre van szükségünk. Ha folyton elérhetők akarunk len¬