Oldal 12 [12]
I. fejezet
CSÖND — PUSZTASÁG — IMÁDSÁG
SS
Dan Herr, a Critic laptulajdonosa, egyszer azt mondta: ,,Lel¬
kigyakorlat? Kizärt. [...] Pusztasäg? Az jöhet!” Talän kicsit
öntelt vagyok, de úgy vélem, ezt a finom kis célzást resz¬
ben nekem szánta. Viszont az észak-amerikai kontinensen
nem túl sokakról van tudomásom saját magamon kívül, akik
pusztaságokról írnak, vagy kivonulnak oda.
Az elmúlt néhány évben igen sokat beszélek és írok
csöndről, magányról és pusztaságról, és folytatom a róluk
való írást, mert úgy vélem, hogy elengedhetetlenül fon¬
tosak növekvő, változó, technológiavezérelt és városias ci¬
vilizációnk számára. Nyilvánvaló, hogy az emberiség szá¬
mos problémával néz szembe, illetve még többel kell majd
szembenéznie, s ezek a gondok minden ember lelkét mélyen
felkavarják. Ugyanennyire bizonyos, hogy nem lehet, nem
szabad elutasítanunk az új, különös, kalandokkal teli és fé¬
lelmetes világot, mely előttünk feltárul, sőt már velünk van.
Különösen mi, keresztények nem tehetjük meg ezt,
mert Krisztus belebocsátkozott ebbe a világba, mi pedig
az ő népe vagyunk, az ő teste. Így mi is, hozzá hasonlóan,
a számítógépeknek és a kibernetikának ezen világához tar¬
tozunk, mely napról napra egyre hatalmasabb problémákat
állít értelmünk, szívünk és lelkünk elé. Mivel a tudomány
egyre gyorsabban halad, sokkal gyorsabban, mint amit a ma
embere — vagy akár a holnap embere — képes megragadni,
megérteni vagy megemészteni.
II