INNOVÁCIÓK A FELSŐOKTATÁS-MENEDZSMENTBEN? 155 nemzetközi szakirodalomban már önálló elnevezést is kapott: ez a boardizmus (Veiga et al. 2015). A fenti folyamatok természetesen a rendszerváltást követően a hazai felsőoktatásban is leképeződtek, helyenként a hazai jogalkotás és felsőoktatás-politikai stratégiaalkotás sajátosságainak megfelelő formában. A különböző ágazati stratégiákban az irányítási változtatásokra többnyire a hatékonyság javításának eszközeként hivatkoztak, és még ha valódi társadalmi és szakpolitikai viták előzték is meg véglegesítésüket, a végső változatban már sokkal inkább célként, semmint eszközként jelentek meg. Ez különösen jellemző az utolsó tíz év reformjaira, amelyeket többnyire nem előzött meg mély és érdemi szakmai diskurzus, a bevezetésükre pedig gyakran váratlanul vagy a korábbi véleményekkel szemben, esetenként azoktól függetlenül került sor. Különös helyet foglal el ebben a sorban az ún. modellváltás, amely eredendően néhány intézmény alulról jövő kezdeményezése volt, és az adott intézmények egynémelyike esetében valóban sokéves előkészítő munka alapozta meg (Derényi 2020). A megvalósítás azonban már a korábban megszokottal egyezően zajlott: a kormányzat a kiérlelt javaslatok jó részét figyelmen kívül hagyva, felülről vezérelten, a kezdeményező néhány intézmény mellett szinte valamennyi egyetemen, jóformán felkészülési időt sem hagyva vitte végig. E tanulmányban célunk a modellváltás során létrejövő alapítványi kuratóriumok (boardok) főbb jellemzőinek azonosítása és azoknak a különböző nemzetközi gyakorlatokkal való összevetése. A kialakuló testületek összetétele, hatáskörei hogyan viszonyulnak a nemzetközi mintákhoz? A kérdés megválaszolásához az egyes országok szabályozásának és gyakorlatának részletes elemzésére lenne szükség. Erre itt most nincsen módunk. Ehelyett azokat a tipizálásokat és vizsgálatokat használjuk viszonyítási pontként, amelyek az egyetemi kormányzással kapcsolatban az elmúlt évtizedekben megszülettek tudva azt, hogy az áttekintésekben szereplő országok gyakorlata idő közben akár változhatott is. Az elemzésre nem kiforrott, empirikus adatokon nyugvó elemzésként, hanem egy kutatás megalapozásaként, vázlataként érdemes tekinteni. A tanulmány első felében áttekintjük az egyetemi kormányzás európai fejlődését, különös tekintettel az irányító testületek (boardok) megjelenésére. Ennek részeként tipológiákat mutatunk be a boardok lehetséges szerepértelmezéséről és összetételének alakulásáról. A második részben a külső testületek magyarországi megjelenését és szerepét foglaljuk össze, majd pedig a modellváltásnak nevezett folyamat lényegi elemeit emeljük ki és helyezzük el a nemzetközi tapasztalatok fényében. A tanulmányunkat néhány dilemma és konklúzió megfogalmazásával zárjuk.