Oldal 45 [45]
OCR
Nemzeti diskurzus és néprajz ? 43 pothoz köti, ahol a halászat a jellemző. Az evolucionizmus egyetemes elve és az őstörténet nemzeti szempontja így összekapcsolódik. Hunfalvy számára még népek, nemzetek, ezek alakulása: kialakulásuk, eltűnésük számítanak a fő kérdésnek. De kikből is áll a nép? Hunfalvy Herman Ottó munkájában erre sajátos, de számára lényegbevágó választ kap. A Századokban részletesen foglalkozik Herman Ottó könyvével. Főként azért méltatja, mert Herman Ottó kijózanító módon bizonyította, hogy a honfoglaló magyarokat most már végképp nem lehet mind lovas vitéznek képzelni. , Bizonyosan - írja -— nem minden ember lóra termett hős volt, de azonképpen bizonyos az is, hogy nem minden magyar ember volt halász. A munkafelosztás minden keletkező társadalomnak legelső törvénye." Herman Ottó tárgyszemléletére jellemző, hogy a nemzeti eredetkérdésektől függetlenül is őstörténeti, illetve ősrégészeti analógiát lát a kortárs tárgyak többségében. Számára a tárgyi műveltség tanulmányozása és megőrzése ebben az értelemben szolgál tudományos hozadékkal. De olykor még praktikus lehetőséget is felvet — ugyancsak ilyen alapon egyes tárgyak fenntartásában. Egy berlini útján meglátogatta , Friedl Ernőt, a brandenburgi múzeum igazgatóját, kinek fogadó termében - mint írja — még pedig annak díszhelyén, ott ékeskedett a mi [1885-ös] országos kiállításunkon vásárolt szentesi fényes fekete korsó, a melynek szádját a magyar fazekas szeszélye emberábrázatra formálta, még pedig meglehetősen praehistorikus zamattal. Ez a korsó Berlinben irigység tárgya, mert emlékeztet azokra a történetelőtti korból való urnákra, a melyekkel az ősember elhúnyt kedveseinek arczvonásait iparkodott megörökíteni. Eszembe jutott, hogy ezekkel az eredetiségekkel, a melyekre Mező-Túron, Tisza-Füreden oly nagy hajlandóság mutatkozik, hatalmas vásárt csaphatnának fazekasaink, különösen a tulajdonképpeni Poroszországban, hol Behrend, Lissauer, Kasizky és mások számos emberábrázolatú praehisztorikus urnát írtak le, a melyeken a fedél a sisakot, a két fül a kezdetleges emberfület s a nyak többi része az ábrázatot, illetőleg a hajdíszt jelentette." Az 1880-as években egy harmadik tárgyelmélet is megfogalmazódik, s napvilágra kerül a köznépi tárgykultúra egy újabb szegmense. A régi tárgyak ebben is mához szólnak, ha nem is , prehistorikus zamatuk" miatt, hanem díszitettsegüknek köszönhetöen. Huszka Jözsef, sepsiszentgyörgyi rajztanar 6 Hunfalvy Pál: Herman Ottónak magyar halászat könyve, nyelvi, társadalmi, néprajzi és régészeti tekintetben. Szäzadok 22 (1888) 216-241. id. 226. A Hunfalvy-ünnepelyen Herman Ottó megemlíti: megnyugvás volt számára, hogy Hunfalvy kedvezően ítélte meg A halászat könyve első kötetét; s csak ezt követően kerültek személyes kapcsolatba is: Herman 1892: i. m. 310. §7 Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról. Bp., 1893. 36-37. A Neues Museumról és Ernest Friedelről van szó.
