Page 44 [44]
42 s Néprajz és muzeológia
genyt es „csak selyemben meg barsonyban jar[6]” hügät.” A parasztszobák
mint a világkiállítások nemzeti szimbólumai" itt a táji-regionális Es etni¬
kai-nemzeti különbségek kifejezésére és felmutatására szolgálnak. Az 1885-ös
kiállítás az országos önképet a magyarországi etnikai-kulturális mozaik ki¬
emelt színhelyein keresztül teremtette meg. Ekkor emelkedik a magyar nép
reprezentációjának szintjére, s válik tartósan nemzeti identifikációs toposszá
a , székely", a , kalotaszegi", a , matyó" vagy a , csángó", s ideig-óráig a nem¬
zetiségek egyes példái, mint a , gömöri tót".
Az országos kiállításon a néprajzi szobák mellett egyszerű halászeszközö¬
ket is kiállítottak. A közreadott anyag Herman Ottó nevéhez fűződik, aki 1883¬
ban országos felmérésre indult, hogy a magyar halfajtákat felderítse, tüzetesen
leírja. Eközben egy új világ tárult szemei elé, a halászatból élő nép ismeretei
és eszközkészlete. A kiállításon mutatványt ad közre, három nyelven publi¬
kált katalógussal, mely már címében , ősi nyomokat" ígér a magyar halászat¬
ban. Ezután adja közre nagy munkáját a Magyar halászat könyve című kétköte¬
tes monográfiát 1887-ben. A természettudományosan pontos leírásokat szép¬
irodalmi igényű betétekkel és az ismert grafikus, Jankó János (az etnográfus
édesapja) által rajzolt népéletképekkel kiegészítő előadásmód az első olyan
néprajzi monográfiát jelenti, mely a köznép tárgyait veszi számba, s ebből tör¬
téneti — evolucionista —- magyarázatot vezet le. A táegyak Herman Ottó szemé¬
ben az ősi életvitel nyomait őrzik, , beszélő szerszámok".? Nagy közéleti és
tudományos tekintélyével új irányt nyit az etnográfia addigi értelmezésében.
Számára a néprajz a jelenkor régészetét jelenti. Személyében egy új alapító
atyát tisztelnek: Herman Ottó az, aki megteremtette az etnográfiát Magyaror¬
szágon, ami alatt tárgyi néprajzot kezdenek érteni. Így szerepel a Hunfalvy-em¬
lékünnepélyen, ahol a Néprajzi Társaság tevékenységébe ő , vezeti be" a leíró
etnográfiát, ő az ezzel foglalkozó szakosztály elnöke.
A mű úgy járul hozzá a nemzeti eredetvitákhoz, hogy a halászati eszközök
ősrégészeti magyarázata alapján a magyarság eredetét olyan területhez, álla¬
63
Heirich Károly: Háziipar. XXIX. csoport. In: Hivatalos jelentés a budapesti 1885-iki országos
általános kiállításról. 4. kot. Szerk.: Keleti Karoly. Bp., 1886. 499-514. id. 500. A mezőkövesdi
szoba fényképének legutóbbi újra közlését lásd Huszka József, a rajzoló gyűjtő i. m. 140. kat
207. A jelent a millenniumi kiállítás hasonló (de nem teljesen azonos!) bemutatójának is¬
mertetése alapján fejthető meg. Lásd e kötet Matyók és Mezőkövesd — a helyi kultura
múzeumi reprezentációjának néhány kérdése című fejezetét.
Stoklund, Bjarne: How the Peasant House Became a National Symbol. A Chapter in the
History of Museums and Nation-Building. Ethnologia Europaea 29 (1999) 1: 5-18.
® Lasd részletesen Fejés Zoltan: Osfoglalkozdsi képek. Kiállítási katalógus. Néprajzi Múzeum.
Bp., 2003. [Kamarakiallitasok, 11.]; Huszka Jozsef, a rajzolé gytijté i. m. 205. kat. 323-325;
Szilagyi Miklos: Herman Ottó tárgyszemlélete. Néprajzi Értesítő 91 (2009) 133-146.