Oldal 39 [39]
OCR
Nemzeti diskurzus és néprajz ? 37 a passzus a nagy vita (és a továbbélő romantikus nemzeti vágyképek) egyik centrális kérdését summázza. A néprajzi - etnográfiai és etnológiai — hivatkozás nem véletlen, határozott ellensúlya kívánt lenni az ugor tábor nyelvészeti megközelítésének. A néprajz mint a magyar őstörténet kutatásának rivális, új tudománya jelenik meg a színpadon. Aki az , uralkodásra hivatott", , harcias" ősöket várta, megnyugvással dőlhet hátra: az ázsiai pusztaság nomádjainak etnográfiája felkínálta a megerősítés lehetőségét. A néprajzi hivatkozások ellenére a szak ekkor azonban nincs abban a helyzetben, hogy adatok széles körével és kidolgozott módszertannal tudományos választ adjon. Az összehasonlítás, de még inkább a műveltségi jegyek analógiájának módszertana még alig támaszkodhatott megbízható információkra, ezért mint módszertan is kidolgozatlan. A néprajz azonban a nemzeti tudománnyal szemben táplált elvárásoknak megfelelően tartósan szövetséget kötött a magyar őstörténet felderítésén munkálkodó csapatokkal, legyenek azok bármely származástan hívei. (Vámbéry is ott van a Néprajzi Társaság alakulásánál, 1894-től alelnök lesz, majd tiszteleti tag, halálakor az Ethnographia fekete keretes számban búcsúztatja.*) Ezen a vonalon a néprajz is , szereplője" maradt — s marad mindmáig — a nemzeti diskurzusnak, s ez volt az a fő magyarázati elv, melynek keretében a népélet megnyilatkozásait vizsgálni kezdi. A recens jelenségek ugyanúgy történeti magyarázatot kapnak, mint a nyelvi, a történeti adatok. A probléma azonban abban rejlik, hogy a néprajz adatai hogyan magyarázhatók. A nép egyszerű halfogó eszközei, a gazdálkodás formái, a pásztorszállások építményei vagy az alföldi parasztok egyes öltözetdarabjai s hasonló jelenségek kapcsolatba hozhatók-e a magyar őstörténettel? A népéletre vonatkozó kiterjedt anyaggyűjtés a magyar etnográfia Hunfalvytól származó első nagy összegzését követően, párhuzamosan az ádáz eredetvitäkkal - kik a magyarok? kik a székelyek? kik a románok? -— indult. Fokozatosan felfedezték, megismerték a köznép életének fő vonásait, fogalmilag kezdték tisztázni a , belső etnográfia" területeit. Nem lehet azt mondani, hogy a szak alapító atyjának tekintett Hunfalvy hatására kezdődött volna ez meg, de könyve is közrejátszott az etnográfiái anyaggyűjtés kiszélesedésében, ami az ő egyoldalúságának meghaladását eredményezte. Érezhették akár többen is úgy, mint az idézett Jancsó Elemér, hogy az etnográfia, egyszerre pattant ki Hunfalvy Pál fejéből, ám a dolog már egy ideje a levegőben volt jóval az elfeledett Csaplovics és kortársai után is. A Vasárnapi Ujság például mind építészek éltetik tovább. Lásd Heiszler, Vilmos: Romantikus leszármazási elméletek és nemzeti önszemlélet. In: Tanulmányok Rózsa György tiszteletére. Szerk.: Basics Bea. Bp., 2005. 79-82. 56 Sebestyén Gyula: Vámbéry Ármin. Ethnographia 24 (1913) 321-326.
