mányos öröksége, valamint szemléletének folyamatos hatása abban is
megfigyelhető, hogy a néprajz első professzionális művelői főként geográfusok
köréből kerültek ki.
Közvetve az összehasonlító és finnugor nyelvészet és filológia is , ott volt"
az ülésen - leginkább az ünnepelt személyében, valamint a finnugor hitvilág
egy momentumáról értekező Munkácsi Bernát révén. (A Hunfalvy-album
nyelvészeti írásai meg is teremtik a két szakterület közötti egyensúlyt.) Arról
sem feledkezhetünk meg - bármennyire kézenfekvő s triviális —, hogy a ren¬
dezvény a Magyar Tudományos Akadémia üléstermében zajlott, akadémiai
tagok jelenlétében, ami a viszonylag fiatal, még erősen a kialakulás, formáló¬
dás fázisát mutató szakterület tudományos befogadásának s elismerésének
egyértelmű jele.
Az előzményeket és a rokon területeket egyaránt jelző szakmai kapcsola¬
tok kölcsönösen kifejezik a néprajz sajátosságát, tevékenységének komplexi¬
tását. A formálódó tudományszak tág kört ölel föl, erre utal az ekkor dívó
,néptani tudományok" megnevezés is. A néprajzinak minősülő tények köre,
illetve a tudományszak szemlélete ebben a korban még különösen változé¬
kony. Mi sem mutatja ezt jobban - a későbbiekben lesz erről szó —, mint Hun¬
falvy Pál s követői ethnographiájának különbségei. Hunfalvy több területen
kifejtett munkássága ellenére főként a történeti összehasonlító nyelvészet szak¬
tekintélyének számított. A néprajzi társaság ülésén az elnöklő Xántus János
ezt azonban úgy értelmezte, hogy — mint fogalmazott — Hunfalvy , ugyszólván
egész életének munkássága ethnographiai és az ethnographiával szorosan
kapcsolatos tudomány érdekében tölt el"." Legnagyobb érdemének azt nevez¬
te, hogy , az akadémiában dult finn háboru az ő nagy fontosságu fejtegetései
folytán, mind a két fél megelégedésére ért véget". Másik érdemekért azt hozta
föl, hogy , az oláh nagyzási hóbortot óriási, tudományos érvekkel a minimum¬
ra szállította le, és a rendes kerékvágásba terelte".? Itt Xantus Hunfalvynak
a román etnogenezissel kapcsolatos nyelvészeti, néptörténeti tevékenységére
utal, amelyről a felolvasóülésen külön szólt tanítványa, Réthy László. Tehát
Xántus is elsőként Hunfalvy nyelvészeti munkásságát emeli ki, mégpedig
a magyar nemzettudat szempontjából kulcskérdésnek számító eredetkérdés,
a finnugor-török-vita vonatkozásában. Az általa hangsúlyozott másik momen¬
Hunfalvy János: Egyetemes földrajz. Különös tekintettel a néprajzi viszonyokra. I. kötet. Dél-Eu¬
rópa. Bp., 1884. ; 2. kötet. Magyarország. Bp., 1886; 3. kötet. Éjszaki- és Közép-Európa. Bp., 1890.
Az ünnepségen Hunfalvy János már nem lehetett ott (1888-ban halt meg), a Földrajzi
Társaságot valószínűleg az elnök, Lóczy Lajos képviselte, aki szintén termékenyítően
hatott a néprajzra.
§ Ethnographia 2 (1891) 379.
? Uo. 380.