Oldal 19 [19]
Nemzeti diskurzus és néprajz ? 17
a magyar ornamentikáról. Munkácsi Bernát a vogulok medveesküjéről olva¬
sott fel egy terjedelmes értekezést, majd Réthy László méltatta Hunfalvy Pál
helyét a tudományos irodalomban. Időhiány miatt a programban még szerep¬
lő két előadás, Katona Lajosé a mesekutatás feladatairól és Vikár Béláé a Kale¬
vala X. runójáról, elmaradt.? Ám ezek is olvashatók a többi előadással s továb¬
bi méltatásokkal, értekezésekkel együtt a Hunfalvy tisztelői által összeállított
emlékalbumban.? Az ünnepi méltatás korszakhatárnak bizonyult, nem any¬
nyira az elnök előtti évfordulós tisztelgés miatt, hanem a köszöntést követően
alig két napon belül bekövetkezett tragikus esemény révén: , A nagymester
harminckét órára - ahogy az előadását utóbb közreadó Herman Ottó fogal¬
mazott — már a ravatalon feküdt." A társaság lapja, az Ethnographia ily módon
a jubileumi ünnepség beszámolóját s az elhangzott előadások egy részét együtt
volt kénytelen közreadni az elhunyttól búcsúzó társasági megemlékezéssel és
a gyászbeszédekkel." Az akadémiai tagság félszázados jubileumát ünneplő
kötet is Gyulai Pál Hunfalvy ravatala fölött tartott beszédével zárult.
A Hunfalvy-ünnepély és az összegző jellegű Hunfalvy-album mint csepp¬
ben a tenger jól mutatják a néprajz korabeli állapotát, önmagának szabott te¬
vékenységi területeit és tágabb összefüggéseit. Az elnökei révén felsorolt tu¬
dományos testületek jelzik például azokat a tudományos irányokat, amelyek
a néprajz létrejöttét elősegítették, illetve amelyek keretet biztosítottak kibon¬
takozásához. A Kisfaludy Társaság a népköltészet felkarolásának egy több
mint fél évszázados gazdag hagyományára utal, de egyúttal a kutatások leg¬
inkább kimunkált területét, a folklórkutatást mint a tudományszak egyik fő
kompetenciáját képviseli. Méltán szerepelt a meghirdetett előadók sorában
Katona Lajos, aki az anyaggyűjtés szorgalmazása mellett hangsúlyosan val¬
? A néprajzi társaság Hunfalvy-ünnepélye. Ethnographia 2 (1891) 379-382.; idézetek 379. old.
Részletesen szól az ünnepségről Munkácsi Bernát 1911-ben tartott akadémiai székfoglaló
előadásában: Hunfalvy Pál emlékezete. A Magyar Tudományos Akadémia elhunyt tagjai fölött
tartott emlékbeszédek 11 (1912) 411-530.; v6. 525-528.
3 Hunfaloy-album. Hunfalvy Pal félszázados akadémiai tagsága emlékére kiadják tisztelői. Bp., 1891.
A kötetben nem szerepel Herman Ottó előadása (lásd a következő jegyzetet), Vikár Béla
pedig a Kalevala IX. runójának fordítását közli rövid bevezetővel (104-112).
* Herman Ottó: Magyar pásztoremberek remeklése. Ethnographia 3 (1892) 310-321. id.: 321.
5 A néprajzi társaság részéről Herrmann Antal írt rövid méltatást: Ethnographia 2 (1891)
375-376. A lap közölte br. Eötvös Loránd gyaszjelentését (376-377), Gyulai Pál búcsúzta¬
tóját (377-378) és Réthy László sírbeszédét (378). Hunfalvy halálával a társaság életében
közel két évig tartó átmeneti zavar támadt, ami szervezeti, személyi átalakulásokkal, sőt
szemléletbeliekkel is járt. Ez szintén korszakhatárt jelez, de ennek tudománytörténeti
részletei nem tartoznak szorosan az itt tárgyaltakhoz; lásd A néprajzi társaság reformja.
Ethnographia 3 (1892) 208-241; A M. Néprajzi Társaság IV. közgyűlése. Uo. 286—289.; vö.
Kósa László: A Magyar Néprajzi Társaság története 1889-1989. Bp., 1989. 26-32.