Oldal 17 [17]
OCR
NEMZETI DISKURZUS ÉS NÉPRAJZ oye A néprajz mint önálló tudomány kialakulása Európa-szerte hosszú 19. századi folyamat. Bármilyen kezdeteket, előzményeket is veszünk tekintetbe — Magyarországon ez Julianus baráttól kezdve a felvilágosodás, a romantika jegyében tevékenykedő néhány szerzőn át igen szerteágazó előzményeket jelenthet —, kiformálódásának ösztönzője és egyben kerete a nacionalizmus volt. A néprajz ezért a nemzet konstrukciójában kardinális szerepet játszó tudományok körébe sorolható. Mindaz az ismeretanyag, amit a néprajz feltárt, a nemzeti tudat s a nemzeti kultúra építőanyagául szolgált, s bizonyos eszméi hozzájárultak a kötőanyag megszilárdításához. A szak befogadó jellegű, tárgya tágas. Az 1889-ben megalakult Magyarországi Néprajzi Iársaság alapszabálya szerint: A társaság tanulmányozásának tárgyai: az ország mai és egykori népeinek eredete, fejlődése, állapota; ethnikai jelleme és anthropológiai mivolta; a néplélek és népélet nyilatkozatai. Ilyenek: életmód, foglalkozás, lakás, eszközök, díszítés, zene és költészet, táncz és játék, szokások és erkölcsök, szólásmód és közmondás, hagyomány és monda, babona és ráolvasás, népmese és találós mese, népdal és rege stb., végre az ország lakóinak testi alkata. " Nemcsak sokfelé mutató, de súlyos szavak is ezek, különösen a felsorolás élén álló fogalmak. A tárgykör ilyen körülhatárolása történetileg alakult ki. Különféle elszórt feljegyzések után nagyobb figyelem elsőként a népköltészetre irányult a romantika hatására, majd egyre tagoltabb irányból fordultak a közrendűek - a nép - életének , nyilatkozatai" felé. A néprajz tág nemzeti vonatkozásrendszere ellenére jogos a kérdés: hozzászólt-e ez a még formálódó szaktudomány a korszak nemzetvitáihoz? Ez annak ! A magyarországi néprajzi társaság alapszabályai. Bp., 1889. — több helyen közölve, legutóbb lásd más dokumentumokkal: Százéves a Magyar Néprajzi Társaság. Néprajzi Hírek 18 (1989) 1-3. sz. A magyar néprajz tudománytörténetéhez lásd Bartucz Lajos: A magyar nemzetismeretről. Ethnographia 47 (1936) 519; Tálasi István: Néprajzi életünk kibontakozása. Bp., 1948; Kósa László: A magyar néprajz tudománytörténete. Bp., 1989. (második kiadás 2001). Az itt követett tudománytörténet nem a mai — már , kész" — szaktudományból indul ki, nem az ide vezető egyenes utat keresi, hanem azt igyekszik rekonstruálni, hogy az egyes korszakokban a kortársak mit tekintettek saját tudományukra jellemzőnek, mi volt közösen alakított tudásuk, milyen kapcsolatrendszerben formálták szakjukat.
