Page 14 [14]
12 9 Néprajz és muzeológia
rajz klasszikusainak munkásságát vizsgálják. Azokét, akik a magyar néprajzi
tárgykutatásban, különösen pedig a múzeumi gyakorlat kialakításában, for¬
málásában a legfontosabb szereplők voltak, még akkor is, ha paradox módon
közvetlenül nem mind vettek részt a legfőbb gyűjtemény, a Nemzeti Múzeum
Néprajzi Tárának létrehozásában és munkájában. Jelesül: a fejezetek Huszka
József, Herman Ottó, illetve a múzeum munkatársai, Szalay Imre, Semayer
Vilibáld, Jankó János és Bátky Zsigmond , néprajzi muzeológiájának" főbb vo¬
násait mutatják be. A , kripta mélyében" folytatott kutatás elsősorban a feltárt
részleteket illetően kínál újabb fogódzókat a néprajzi tárgyak s gyűjtemények
értelmezéséhez (vö. Fejős szerk. 2000), de egészében és a vizsgálat felfogás¬
módja alapján a tudománytörténet fentiekben jelzett törekvéseihez kapcsoló¬
dik.
A kötet tervezete, megközelítése analitikus, leíró és egyben kritikai szem¬
léletű. Az utóbbi megnyilvánul abban is, hogy nem követi a hagyományos tu¬
dománytörténet olyan eljárását, amely a nehézségekkel dacoló, azokat legyő¬
ző ,nagy elődök" sikerének mértékében értékeli a múlt eseményeit, tudomá¬
nyos nézeteit. A győzelem vagy a vereség retorikáját követő szerzők mindig
a tudomány aktuális képe alapján tekintenek a múltra, s nem a kor horizont¬
ján vizsgálják a tudomány, illetve az intézmények - jelen esetben: a gyűjtemé¬
nyek, a múzeumok - formálódását. Az ünneplő jelzőkbe csomagolt méltatások
mellőzése nem a kezdeményezők lebecsülését jelenti, ellenben azt kívánja
hangsúlyozni, hogy , nagy elődök" is hús-vér aktorok voltak, nem pedig héro¬
szok, akik tudományuk alakításában emberként vettek részt, akár rendelkez¬
tek korszakos meglátásokkal, vagy hallatlan energiákkal - s nem kevés am¬
biciöval —, am esendően, olykor vakon, olykor másokra való tekintet nélkül,
vagy épp a lehetőségeket nem felismerve tevékenykedtek. Az egyes tanulmá¬
nyok az ,dsdket” nem egy hösgaleria alakjaikent rendezik el, hanem a tudo¬
mányszak alapkérdései újra és újra elvégzendő, szükségszerű újragondolásá¬
nak értelmében vizsgálják. Ismét és újra: a mai tudománytörténet nem a múlt
meghaladott vonásainak leltározására vállalkozik, nem is a kezdetek, az , ala¬
pító atyák" ünneplő megidézésére. Célja nem más, mint az alapok, a korábbi
állapotok és a jellemző jegyek megértésére való törekvés abban a komplex vi¬
szonyrendszerben, amelyben azok kibontakoztak, s folyamatosan változtak.