Oldal 11 [11]
Bevezető. Miért a tudománytörténet? e 9
zelítésnek nevezett szemléletet ma már kevesen követik, jóllehet a tudomány¬
népszerűsítésnek talán még mindig ez a legszilárdabb alapzata. Ezzel szem¬
ben historicista eljárásmód az, amikor a korábbi szerzők műveit nem a mai
fogalmak szemüvegén át vizsgáljuk (Stocking 1968: 1-12), amikor azt igyek¬
szünk megérteni, hogy mit jelentett egy természettudományos kísérlet egy
adott időszakban, vagy saját területünkről véve egy példát: miért, hogyan,
milyen megfigyelések alapján s milyen beszámolók keretében, kiknek lesz , ér¬
dekes" a bugaci puszták pásztorépítménye az 1890-es években.
A tudománytörténet elmúlt bő három évtizedének historiográfiájában je¬
lentős elmozdulások figyelhetők meg a kutatások szemlélete, irányzata, eljá¬
rásai vonatkozásában (Nyhart 2016). A fő jellemző, hogy a tudományok törté¬
netével foglalkozó kutatásokat is erőteljesen meghatározta a konstruktivista
és feminista szemléletmód. A hangsúly leginkább azokra a folyamatokra, mó¬
dozatokra került, amelyek létrehozták, megteremtették az egyes tudomány¬
szakokat. Közelebbről: kik, milyen csoportok, milyen társadalmi, intellektuá¬
lis környezetben konstruálták a tudományokat? A megalkotók csak férfiak
lennének? S ha nem, mi rejti el a nőket? Az elhallgatás, a homályban maradás
egyébként is a tudományok alakulásának megkerülhetetlen vonása. Kik a , ki¬
zárt elődök" az amerikai antropológiában? - teszik föl a jellemző kérdést egy
tudománytörténeti kötet szerzői (Handler ed. 2000; vö. Kuklick 2016). Másod¬
szor, erőteljes a gyakorlat felé fordulás, vagyis a tudományos tevékenység ter¬
mészetének vizsgálata. A fő kérdés: hogyan jön létre a tudományos tudás?
Miből áll a tudományos gyakorlat az egyes diszciplínák vonatkozásában, s mi¬
lyen párhuzamosságok figyelhetők meg a különböző szakterületek alakulá¬
sában? Egy közeli példát említve: mi a Terep, hogyan lesz a , terepmunka", mit
jelent a terepen végzett kutatás a geológiában, az ásványtanban, a természet¬
tudományban, az antropológiában-néprajzban (vö. Kohler-Vetter 2016)? Az
újabb tudománytörténet harmadik jellemző vonása a kommunikációs gyakor¬
latok, eljárások tanulmányozása. Hogyan áramlik a tudás a tudósok között,
a tudósok és a közönség között? Hogyan terjed helyi, nemzeti keretek között,
hogyan válik globálissá? A tudománytörténet ma már messze nem korlátozó¬
dik az elit tudósok méltatására és az intellektuális centrumok vizsgálatára.
A negyedik aspektus a társadalom- és történettudományok , materialista for¬
dulatához" kapcsolódik. Milyen dolgokkal foglalkoztak a tudósok? Konkrétan
mi volt a kezükben, vagy mit tanulmányoztak, mikkel dolgoztak kutatásuk
során — a legparányibb részecskéktől a gigantikus műszerekig? A tudomány
történetét ezek szerint anyagi-tárgyi mivoltában is meg lehet közelíteni, s ek¬
képpen is szükséges értelmezni.
Lynn Nyhart, akitöl az újabb tudománytörténeti irányok ilyen jellemzése
származik, szemléletes képet is ad arról, hogy miként változott meg a tudo¬