Mesék a kriptából alcímmel jelent meg nemrégiben egy rendkívül inspiratív mú¬
zeumelméleti kötet, ami a múzeumi raktárak változó jelentését vizsgálja. A ta¬
nulmánygyűjtemény - egy londoni konferencia előadásai nyomán - válaszként
született arra a korántsem elszigetelt felvetésre, hogy a múzeumok milyen jogon
s miért őriznek töménytelen mennyiségű tárgyat, ha azoknak csak pár száza¬
lékát mutatják be. A szerkesztők jellemző kiindulópontként a Victoria és Albert
Múzeum indiai gyűjteményével kapcsolatban 1987/88-ban kirobbant vitát hoz¬
zák fel példaként. Balraj Khanna, az Indiában született, Angliában alkotó kép¬
zőművész azzal vádolta az indiai művészet Indián kívüli legnagyobb gyűjte¬
ményével rendelkező tekintélyes intézményt, hogy ha , nem tudják örökségün¬
ket bemutatni, inkább adják vissza nekünk". Szavai hatalmas, az indiai
parlamentig gyűrűződő vitát gerjesztettek. A morális vádként artikulált felve¬
tés — így a kötet szerkesztői — azt a reduktív álláspontot testesíti meg, miszerint
a múzeum funkciója a bemutatás. Ha gyűjteményének nagy részét, többségét
raktáraiban elzárva tartja, akkor nem teljesíti feladatát. Sokaknak kérdéses,
hogy mi a szerepe a gyűjteménynek, miért tartanak annyi tárgyat, mikor nem
tudják mindet bemutatni. Egyáltalán: Mi történik amúzeumban? Mi van a falak
mögött, mi folyik a közönség számára láthatatlan raktárakban? Mit , csinálnak"
az elraktározott tárgyak? A Mikjam Brusius és Kavita Singh által szerkesztett
kötet (2018) a múzeumi világnak ezt a sötétben lévő oldalát állítja előtérbe.
Kezdve azon, hogy a múzeum épülete nemcsak kiállítótér, hanem a gyűjtemé¬
nyek tárolóhelye, a tanulmányok a múzeumi megőrzés - a raktárak — torténe¬
tét, gazdaságát, politikumát, sőt poétikáját tárgyalják, s elemzik azokat a vál¬
tozó viszonyokat, ahogy a raktározás technikai-technológiai, funkcionális,
episztemológiai értelemben a különböző múzeumokban érvényre jut.
Ez a kötet szintén valamiféle híradást próbál nyújtani viszonylag ismeret¬
len múzeumi dolgokról, noha nem kifejezetten a raktárakról, a látható és lát¬
hatatlan ellentétéről szól. Közvetve ugyan ezeket is érinti, a , kripta mélyét"
azonban inkább a múlt rejtett oldalaként fogja föl, ami a múzeumok lényegé¬
hez éppúgy hozzá tartozik, mint az, ahogyan a mindenkori jelen időben meg¬
nyilvánulnak. Az előzmények, a kiforratlan kezdetek megismerése, a múzeu¬
mi múltból vett információk mindig tanulságul szolgálnak a jelenben kitűzött
célok megfogalmazásában, avagy érvényre jutnak mint belső - nem ritkán