Oldal 38 [38]
OCR
36 ALBRECHT ZSOFIA Mind A lötusz lelke (1. kép), mind a Vizililiomok / Az Elet kezdete (3. kép) központi motívumai a lótuszvirág, a viz, a fény. A lótusz lelke (1898) egy triptichon, azaz három részre osztott, a jobb oldali sávban egy hindu herceget és körülötte női táncoló alakokat látunk, háttérben épületekkel, míg a két bal oldali sávban egy lótuszokkal borított tó képe tárul elénk. A kép bal szélén egy virágzó, fehér színű lótuszból egy szellemszerű, androgün alak emelkedik ki. A LÓTUSZ „az indiai képzeletben nemcsak a világ jelképe, hanem az embert éltető erőnek, a léleknek is kifejezője lesz. A költői hasonlat szerint: ahogyan a lótusz a sötét víz mélyén, a fekete iszapban gyökerezik, s onnan növekedik fel, átküzdve magát a bomályon, hogy végül a tiszta verőfénybe emelkedjék, ugyanúgy ered az emberi élet is a sűrű és sötét anyagból, s ugyanúgy kell felküzdenie magát a bomályból a világosságra, a megismerés erejével. Ez a jelkép a brábmani költészet egyik alapvető motívumává és az indiai művészet elmaradbatatlan elemévé válik." (Baktay, 1980, p. 68).
