Seite 38 [38]
36 ALBRECHT ZSOFIA
Mind A lötusz lelke (1. kép), mind a Vizililiomok / Az Elet kezdete (3. kép) központi
motívumai a lótuszvirág, a viz, a fény. A lótusz lelke (1898) egy triptichon, azaz
három részre osztott, a jobb oldali sávban egy hindu herceget és körülötte női
táncoló alakokat látunk, háttérben épületekkel, míg a két bal oldali sávban egy
lótuszokkal borított tó képe tárul elénk. A kép bal szélén egy virágzó, fehér színű
lótuszból egy szellemszerű, androgün alak emelkedik ki.
A LÓTUSZ
„az indiai képzeletben nemcsak a világ jelképe, hanem az embert éltető erőnek, a léleknek
is kifejezője lesz. A költői hasonlat szerint: ahogyan a lótusz a sötét víz mélyén, a fekete
iszapban gyökerezik, s onnan növekedik fel, átküzdve magát a bomályon, hogy végül a tiszta
verőfénybe emelkedjék, ugyanúgy ered az emberi élet is a sűrű és sötét anyagból, s ugyan¬
úgy kell felküzdenie magát a bomályból a világosságra, a megismerés erejével. Ez a jelkép
a brábmani költészet egyik alapvető motívumává és az indiai művészet elmaradbatatlan
elemévé válik." (Baktay, 1980, p. 68).