OCR
22 ÁRANY ZSUZSANNA elbeszélő egy fiatal diák, aki a következő vallomással vezeti be az olvasót a szövegvilágba: s Mindig bittem és éreztem, hogy vannak erők és titkos jelenségek, melyek ott lebegnek értelmünk fölött, s melyek néba egy pillanatra felkapják a szegény és tudatlan emberi lelket, mint valami labdát, hogy a Homály és Sötétség borzongató ködébe lökjék s visszaejtsék megint a Földre, ahol mindennek értelme van s mindenről tudjuk, mit jelent" (Karinthy, 1915, p. 3). A cselekmény egyszerűen összefoglalható: a főhős egy, számára titokzatosnak ható albérleti szobát vesz ki, ahol az ablakon gyanús öregasszony bámulgat be, aki folyton azt ismételgeti: , A szemedet". A fiatalember pedig — Hoftmann hőséhez hasonlóan - a szemét kezdi félteni a furcsa boszorkától. Könyvtárban is kutakodik, ahol elolvas egy tizenharmadik századi kiadványt a kabalisztikáról és az okkult tudományokról. Mikor a vénasszony újra megjelenik, az ifjú már , felkészülten" várja: misztikus varázsigét olvas a fejére, sátánfajzatnak nevezi és elkergeti. A házigazda azonban közbeavatkozik, s elmagyarázza a kicsit süket és a magyart csak akcentussal beszélő házmesternének, hogy a , szemetet" legközelebb ne az albérlőtől kérje. . . 5A Titokzatosság tárgya és elmondásának módja közt van az ellentét: a misztikum nélk küli eseményt élete legcsodálatosabb emlékeként, valódi misztikus történetre emlékeztető eszközökkel meséli el az elbeszélő. [...] Karinthy írása itt lesz humoros, és humordnak sajátossága immáron itt lesz megnevezbető: parodisztikus. Mert a Titokzatosság a misztikus történetek műfajparódiája. És a paródia természete, hogy a benne rejlő humor felismeréséhez (így annak működésébez is) bizonyos előismeretre van szükség: az eredeti, jelen esetben az eredeti műfaj ismeretére" — foglalja össze Bíró-Balogh Tamás Karinthy humorát elemző tanulmányában (Bíró-Balogh, 2003, pp. 79—80). A szépirodalmi alkotások közül azonban jelentősebb (s időben is jóval későbbi, amikor már Karinthy, agyműtétje révén, farkasszemet nézni kényszerül a halál lal) a Mennyei Riport című regény. A mű főhőse a beszélő névvel bíró Merlin Oldtime? közismert oknyomozó újságíró, aki szenzációhajhász riportjairól híres. Mivel már kezd eljárni felette az idő, fogyatkozik olvasóközönsége is, kitalálja, hogy egyenesen a túlvilágról közöl cikksorozatot, hátha azzal újra a figyelem > Egyfelél az ‘Oldtime’ kifejezés a , régi (történelmi) időkre" asszociáltathat, másfelől — amint arra a szöveg explicit módon is referál — a Merlin keresztnév utalás a legendás varázslóra: , Emlékszem, a rossz kiejtés furcsaságairól való nevetgélésünk közben került szóba Oldtime szokatlan keresztneve, a legendabeli varázsló névmása, Merlin, s Oldtime elmondta, hogy az apja az ő születése idején mágiával foglalkozott" (Karinthy, 2011, p. 22).