Oldal 19 [19]
A „GNÖZISBAN A MEGVÄLTÄS”? 17
a tanítások közül, hiszen egyenesen a túlvilági léttel kapcsolatban kíván bizonyí¬
tékokat felmutatni. Karinthy hozzáállása a kérdéskörhöz ambivalens: egyfelől
mintha le akarná leplezni a misztikus babonákat, másfelől élénken foglalkoztat¬
ják az ismeretelméleti és pszichológiai problémák, illetve egyáltalán a ,végső kér¬
dések". Mindezt igazolja, hogy nyomon követte a spiritizmus és a teozófia hazai
fejlődését, amire egyes nyilatkozataiból, illetve írásainak elejtett utalásaiból követ¬
keztethetünk (Köhegyi, 2004, pp. 142-160): Libazsiros vatta cimü 1924-es
cikkében például a neves médium, László László — akiről idővel bebizonyosodott,
hogy csaló — esetét említi, részletesen taglalva az ektoplazma nevű anyag libazsir¬
ral történő helyettesítésének , szemfényvesztő" gesztusát. De ugyanitt (Az Est
hasábjain) megnevezi a korszak híres német spiritiszta-kutatóját, (az író által
műveletlennek tartott) Schenk-Notzig bárót is, akit majd Mennyei riport című
regényében szintén szerepeltet (Karinthy, 1924, p. 4).
A Csoda című szövegben ugyancsak tárgyalt modern spritizmus szoros kap¬
csolatban állt a teozófiával is, a
sspiritizmusban benne rejtőzött a későbbi visteni bölcsessége, a teozófia gyökere is. Abból
a szellemtani irányzatból, amely a francia Allan Kardec (1804-1869) tanitäsdra td¬
maszkodva a reinkarnációval magyarázta a szellemek nyilatkozatait, nőbetett ki az új
hajtás, a teozófia, amely a szellemtan kereszténységre való alapozását a keleti bölcselet felé
mozdította el" ( Tarjányi, 2002, p. 19).
Mikos János, az Országos Spiritualista Szövetség alapítója, a Rejtelmes Világ című
spiritiszta folyóirat szerkesztője a következőképpen foglalta össze az irányzat
lényegét:
„a szellemekröl szölö tan, és a lelek halhatatlansagänak bizonyítéka; kutatja az ember
létezésének okát, származását és végrendeltetését; foglalkozik továbbá a természetben
előforduló rejtelmes tünemények törvényszerűségével, az embereknek cselekményeikért
való felelősségével és végre a két létállapot, t. i. a földi és más világi lények vagy is emberek
és szellemek egymásközti közlekedésével" (lMikos)], 1897, p. 2).
A 20. század fordulóján megszaporodott a spiritiszta szeánszok, szellemidézések
száma: több olyan kör alakult, ahol médiumok segítségével próbáltak érintkezésbe
lépni a túlvilággal ( Tábori, 1924). Karinthy egyik legjobb barátja, Kosztolányi
Dezső például fiatalkorában, illetve később, az Édes Anna című regényének
megírásakor (1926 február táján) ugyancsak részt vett ilyen eseményeken (Arany,
2019, pp. 45—59; 2020, pp. 255—265). Láthatóan Karinthyt is foglalkoztatja
a spiritizmus jelensége, ő azonban filozófiai érveléssel közelít (Kosztolányi inkább
ironikus kiszólásokkal él szépirodalmi szövegeiben és publicisztikájában),