Page 18 [18]
OCR
I6 ÁRANY ZSUZSANNA nyek, röpiratok keserü hithirdetese, Dumas szönokläsa után az ibseni drámák reménytelen forradalma. Felbukkannak a mai fiataljaink között is az eszmenyi anarchistäk, a megszällottak, az idök teljesseget hirdetö alpröfetak.” Ezt követően név szerint említi Schmitt Jenö Henriket, akiröl azt tartja: „a hegeli dialektika vizsgálata után váratlanul Krisztusról küld izenetet a hivöknek es hitetleneknek" (Halász, 1937, p. 318). A századfordulón ellenben más volt Schmitt státusza, legalábbis a nyugatosok körében. Az 1900-as évek elején az újgnosztikus bölcselő a budapesti Akadémia Kávéházban tartott előadásokat, ahol hallgatói között találjuk a fiatal Babitsot, Kosztolányit, Juhász Gyulát, Mohácsi Jenőt, Zalai Bélát és Csáth Gézát. Ahogy azt Halász is fölemlegeti tanulmányában, Schmitt 1887-ben Hegel-pályadíjat nyert, fölkeltvén Irefort Ágoston vallási és közoktatásügyi miniszter érdeklődését. Állami ösztöndíjat kapott a budapesti egyetemen, majd Berlinben tanult és doktorátust szerzett. Egy ideig az igazságügyi minisztériumban dolgozott könyvtárosként, ám anarchista nézetei és az egyház bírálata miatt a német kormány diplomáciai lépéseket kezdeményezett ellene. A filozófus ezt követően alapította meg az Állam nélkül című anarchista lapját, s tartott előadásokat az Alföldön és Budapesten. Népszerűségét mutatja, hogy nem pusztán a nyugatosok jártak az Akadémia Kávéházba, hanem -— amint Juhász (1969, pp. 86—87) egyik 1918-as cikkéből kiderül — az 1905-ös orosz forradalmat követően Európa-szerte vándorló Irockij is. Halász Gábor azonban 1937-re - túl az első világháborún és annak kévetkezményein, valamint a második világháború előszelét érzékelve — semmiféle megváltást nem fedez fel a gnózisban. Nem gondolja, hogy ezek a tanítások megoldást nyújtanának a 20. század első évtizedeiben tetőző problémákra. Aki még követné őket, mindössze illúziókat kerget, önmagát áltatja, pótcselekszik, hisz lényegében csak a századvégi dekadencia gyűrűzik tovább: 5 A régi bit és a régi filozófia megbalt, csodákban és rendszerekben nem biszünk többé, de a lélek erejében igen; a titkok egyéni megragadásában, a gnózisban a megváltás. Csömör, üresség, misztikus batások, ábítatpótlékok — a századvég teljes üzemben van" (Halász, 1937, p. 318). KARINTHY ÉS A SPIRITIZMUS Karinthy Frigyes 1925-ös Csoda című — szintén a Nyugat hasábjain közölt — tanuk mányában hasonló konklúzióra jut, miután megkérdőjelezi az újgnózissal kapcsolatba hozható irányzatokat. Ő azonban nem az életreform-mozgalmakról általában beszél, hanem főként a spiritizmust érinti, mely talán a , legmeredekebb"
