Page 18 [18]
I6 ÁRANY ZSUZSANNA
nyek, röpiratok keserü hithirdetese, Dumas szönokläsa után az ibseni drámák reménytelen
forradalma. Felbukkannak a mai fiataljaink között is az eszmenyi anarchistäk, a megszäl¬
lottak, az idök teljesseget hirdetö alpröfetak.”
Ezt követően név szerint említi Schmitt Jenö Henriket, akiröl azt tartja: „a hegeli
dialektika vizsgálata után váratlanul Krisztusról küld izenetet a hivöknek es hitetle¬
neknek" (Halász, 1937, p. 318).
A századfordulón ellenben más volt Schmitt státusza, legalábbis a nyugatosok
körében. Az 1900-as évek elején az újgnosztikus bölcselő a budapesti Akadémia
Kávéházban tartott előadásokat, ahol hallgatói között találjuk a fiatal Babitsot,
Kosztolányit, Juhász Gyulát, Mohácsi Jenőt, Zalai Bélát és Csáth Gézát. Ahogy
azt Halász is fölemlegeti tanulmányában, Schmitt 1887-ben Hegel-pályadíjat nyert,
fölkeltvén Irefort Ágoston vallási és közoktatásügyi miniszter érdeklődését. Állami
ösztöndíjat kapott a budapesti egyetemen, majd Berlinben tanult és doktorátust
szerzett. Egy ideig az igazságügyi minisztériumban dolgozott könyvtárosként, ám
anarchista nézetei és az egyház bírálata miatt a német kormány diplomáciai lépé¬
seket kezdeményezett ellene. A filozófus ezt követően alapította meg az Állam
nélkül című anarchista lapját, s tartott előadásokat az Alföldön és Budapesten.
Népszerűségét mutatja, hogy nem pusztán a nyugatosok jártak az Akadémia Kávé¬
házba, hanem -— amint Juhász (1969, pp. 86—87) egyik 1918-as cikkéből kiderül —
az 1905-ös orosz forradalmat követően Európa-szerte vándorló Irockij is.
Halász Gábor azonban 1937-re - túl az első világháborún és annak kévetkez¬
ményein, valamint a második világháború előszelét érzékelve — semmiféle meg¬
váltást nem fedez fel a gnózisban. Nem gondolja, hogy ezek a tanítások megoldást
nyújtanának a 20. század első évtizedeiben tetőző problémákra. Aki még követné
őket, mindössze illúziókat kerget, önmagát áltatja, pótcselekszik, hisz lényegében
csak a századvégi dekadencia gyűrűzik tovább:
5 A régi bit és a régi filozófia megbalt, csodákban és rendszerekben nem biszünk többé, de
a lélek erejében igen; a titkok egyéni megragadásában, a gnózisban a megváltás. Csömör,
üresség, misztikus batások, ábítatpótlékok — a századvég teljes üzemben van" (Halász,
1937, p. 318).
KARINTHY ÉS A SPIRITIZMUS
Karinthy Frigyes 1925-ös Csoda című — szintén a Nyugat hasábjain közölt — tanuk
mányában hasonló konklúzióra jut, miután megkérdőjelezi az újgnózissal kap¬
csolatba hozható irányzatokat. Ő azonban nem az életreform-mozgalmakról
általában beszél, hanem főként a spiritizmust érinti, mely talán a , legmeredekebb"