Oldal 35 [35]
OCR
1. Szociálpedagógia és a szociálpedagógus által működtetett csoportmunka sajátosságai | 33 terápiás csoportoknál említettünk, ám a probléma az, hogy a szociális szakember kompetenciájába a terápia nem tartozik bele. Nem jellemzi a szociális beavatkozásokat az orvosi megközelítésben használatos hármas egység sem, nevezetesen a , vizsgálat, diagnózis, terápia" (Yalom 1995), így érthető, hogy ezt az elnevezést óriási támadás érte a pszichológia oldaláról. A csoportterápia megnevezés azt is magában foglalja, hogy minden tagnak önálló célja van a csoportban, és az egyénekkel szemben a csoport vezetője is megfogalmaz célokat. Azaz a csoportterápia ,az egyént középpontba állító folyamat csoportos közegben" (Yalom 1995). Ahhoz, hogy a segítő szakmákat el tudjuk különíteni a gyógyítástól, és ezzel kijelöljük a kompetenciahatárokat, elengedhetetlenül fontos, hogy a munkaformák megnevezésében is legyenek értelmezhető különbségek. A csoportterápia kifejezés használata ezt a feltételt nem elégíti ki, sőt összemossa azokat a történeti tényeket, amelyeket az előzőekben bemutattunk, és amiből egyértelműen látszik a pszichológiai hatás, illetve a gyógyító cél, ám meg kell tudnunk mondani a lényegi különbségeket. Így lehet az, hogy egy újabb, jelen állapotban is használt megnevezés jelenik meg a szociális munkában, amit a szociális munka csoporttal kifejezés ír le. Azt gondolnánk, ezzel a megnevezéssel a szociális munka megtalálta a magának megfelelő csoportmunka-elnevezést. Ha azonban szemügyre vesszük azokat a kritériumokat, amelyek ennek a meghatározásnak a sajátosságai, láthatjuk, hogy nem világos az elhatárolódás a pszichológiai alapú csoporttól. 1. kritérium: A csoport vezetője foglalkozik azzal, hogy kik vannak jelen a csoportban. Bármennyire is szeretné a szakma elhatárolni magát ezzel a kritériummal más csoportoktól, ennek alapján nem lehetséges. Szőnyi világosan leírja, hogy ,a terápiás csoportoknál elkerülhetetlen az egyén feltárulkozása a csoport előtt, ám arra érdemes a tagoknak felhívni a figyelmét, hogy a csoporton kívüli társas érintkezés során nem feltétlenül kell egymás felé fordulniuk, mert az akadályozhatja a terápiás folyamatot" (Szőnyi 1984). 2. kritérium: A csoport vezetőjének aktívan kell értenie és értelmeznie a csoportdinamikai jelenségeket. A pszichológiai csoportok fejlődésénél bemutattuk Lewin (1975) csoportfolyamatok iránt mutatott érdeklődését, amivel a csoport hatása felé irányította korának csoportokkal foglalkozó gondolkodóit. Ennek értelmezése minden - a csoporttal kapcsolatba kerülő - szakembernek feladata, hiszen enélkül nem lehet megérteni a csoportban zajló folyamatokat. Így ez nem csak a szociális csoportok sajátossága. 3. kritérium:A csoportvezeté megfelelé attittidkészlete. Ez aztjelenti, hogyacsoport vezetője segíti a csoporttagokat abban, hogy minél magasabb szintű autonómiát érjenek el. Ezt úgy teszi, hogy a csoport fejlődésével párhuzamosan fokozatosan
