Oldal 29 [29]
OCR
1. Szociálpedagógia és a szociálpedagógus által működtetett csoportmunka sajátosságai | 27 Lewin az 1940-es években kidolgozta mezőelméletét, amely szintén nagy hatással volt a csoportfelfogásra. Szerinte a csoport egy erőtér, amelyben komplex, a csoporttagokra ható viszonyrendszerről beszélhetünk. , A társas mező nem téri jelenség, hanem a másiktól érkező felszólítások, tiltások, üzenetek összessége." A csoportdinamika mint önálló kutatási terület az 1930-as években jött létre Amerikában Lewin nevével fémjelezve. Ő hozta létre a csoportdinamikai kutatásokat szolgáló önálló intézményt, amelyet a következő feltételek támogattak: a felismerés, hogy a csoportdinamikának szerepe van a munkatevékenységek hatékonyságában; több munkaterületen is használható a társadalomban (terápia, oktatás, klubok, táborok); valamint a társadalomtudományok dinamikus fejlődése mellett új kutatási módszerek jelentek meg. Erős kölcsönhatás alakult ki az NTL és Rogers (1996) csoportfelfogása között, aki 1946-ban kezdett csoportokkal foglalkozni. Módszerét ,encounternek", találkozásnak nevezte el. Humanisztikus-egzisztencialista megközelítésével a bizalomteli, kohezív csoportlégkört, a visszacsatolást, a becsületes, őszinte konfrontációt vezeti be a csoportmunka történetébe. Rogers a tanulás folyamata során azt a típusú tanulást tekintette a legfontosabbnak, amely belülről kezdeményezett, és felfedező jellegű. A személyközpontú megközelítés egy sajátos létezési mód. A tanulást serkentő attitűd összetevői nála ,a kongruencia, a feltétel nélküli pozitív elfogadás, és az empatikus megértés" (Rogers 1983). Mára a rogersi csoportmunka fogalma kiszélesedett (Buda 1989), és mindenfajta csoportmödszer gyüjtöfogalmävä vält, amely „klinikailag nem beteg emberek szämära ônismeret-fokozäst és személyiségfeilesztést tűzött ki célul." Klein Sándor is elismerően ír a személyközpontú megközelítésről, és azt mondja, hogy ma az egyik legnépszerűbb pszichoterápiás-pszichológiaipedagógiai irányzat. , Nem mentes bizonyos politikai naivitástól, de kellő kritikával fogadva, a lényegét átvéve megsokszorozhatja például a tanárképzést, vezetőképzést, pályaválasztást, s a nevelési tanácsadó szolgáltatását (Klein 1996). Ebből is látszik, hogy a pszichológiai csoportok fejlődése hat minden olyan szakmára, ahol a szakember a saját személyiségén keresztül dolgozik a vele kapcsolatba kerülővel. Wolpe és Lazarus (1966) a klienst mint csoporttagot inkább pedagógiai fogalmakkal közelítették meg. Fontosnak gondolták a nevelést, és nem tekintették betegnek a tagokat. Fő céljuk a hiányzó viselkedéselemek megtanítása volt a csoportban.
