OCR
22 | I. ELMÉLETI KÔZELÎTÉSEK Amikor pszichológiai szakirodalom csoportról beszél, általában a kiscsoportot érti alatta, ami 5-15 fő közötti taggal rendelkezik. (Pataki 1980) A szociálpedagógus által vezetett csoportok esetében is ezt a mennyiségi meghatározást vesszük át. Schaffer és Galinsky a pszichológiai kiscsoportok sajátosságai között az alábbiakat emelik ki: e , meghatározott létszám, e kijelölt vezető, akinek az interakciók szervezésében elengedhetetlen szerepe van, és tudja annak tartalmát is (célja van), e kísérlet arra, hogy a tagok jelentős érzelmi élményhez jussanak, ami döntő lehet a változás, az új tanulás szempontjából" (Schaffer és Galinsky 1989). A fentieket figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a szociálpedagógus által vezetett csoportok esetében a csoport egy speciális szerveződés, amelyben meghatározott számú tag olyan célok elérésén dolgozik, amelyek nagyon hasonlóak, -— de az egyéni élethelyzetek különbözőségéből adódóan - mégis eltéréseket mutatnak. A csoport vezetője feladatokon keresztül, irányított interakciók szervezésével segíti a tagokat a feladatok elvégzésében, a tapasztalatok átgondolásában, hogy azokat később a mindennapi életükbe beépítve hasznosíthassák. Természetesen rengetegitt használt fogalom kifejtésre vár annak érdekében, hogy pontosítani lehessen az általunk használt csoportfogalom minden részletét, és eztmegis tesszük a tanulmány későbbi fejezeteiben. Előbb azonban tekintsük át a csoportmunkához kapcsolódó fogalmak, összetevők fejlődését, tartalmának változásait. 1.2. A csoportmunka kialakulása és fejlődése A csoport elméleti megközelítéseinek első próbálkozásai a szociológia területén alakultak ki. Le Bon arról beszélt, hogy ,a tömegben az egyéntől eltérő viselkedés jelenik meg, ami a tömegléleknek köszönhető. A tömegben megindul egy fertőzés, ami megváltoztatja az egyén viselkedését" (Le Bon 1913). McDougall bevezette a , csoport-egész" fogalmát. A tömeget szembeállította a szervezett kisebb csoporttal, amely hatékonyan tud cselekedni (McDougall 1920).