Oldal 36 [36]
34 +A MAGYAR TARSADALOMFEJLODES HARMADIKUTAS ERTELMEZESEI
Remélhetőleg közelebb kerülünk a valósághoz, ha egy nagy hatású szerző kon¬
cepcióját nem pszichologizálással, hanem léthelyzetének és nézőpontjának fel¬
fejtésével igyekszünk megragadni. Ekképpen inkább azt vizsgálom, hogy milyen
társadalmi hatások formálták ezt a társadalomszemléletet. Mi eredményezte azt,
hogy a , magyar forradalom" koncepciója úgy akar a társadalom legnagyobb
tömbjére építő, átfogó változást hozni, hogy a társadalom vezetésére minden
szóba jöhető csoportot alkalmatlannak ítél? A válaszhoz közelebb hozhat, ha
visszautalunk a kelet-közép-európai térség társadalomszerkezetének sajátossá¬
gaira mint olyan tényezőre, amely Szabó megközelítését is nyilvánvalóan for¬
málta. Ez a megszakítottságokkal terhelt társadalomfejlődés (Benda 1991;
1997), vagy másképpen fogalmazva, a pillanatnyi elhatározások, nyers hatalmi
viszonyok (Hajnal 1942; 1988; 1993) alapján formálódó társadalmasulás jelenti
azt a viszonyrendszert, amely az egyes társadalmi csoportok mozgásterét kijelöli.
Minden bizonnyal a kelet-közép-európai társadalomfejlődéssel függ össze az,
hogy a nem a méltányos szolgáltatások rendjén alapuló társadalomszerveződés
olyan társadalmi csoportokat hoz pozícióba, amelyek elszigetelt egységekként
kisebb csoportszolidaritással jellemezhetők, mint a nyugati régió szervesebben
fejlődő társadalmaiban lévők.
Mindez egy ,,zsombékokon” ülő társadalmat (Concha 1927) eredményez,
ahol a vágyott egység legfeljebb kívülről teremthető meg, s a társadalomfejlődés
azokkal a problémákkal terhelt, amelyek az organikus fejlődés nélküli képle¬
tekben általában előfordul. Szabó Dezső felfogására ennyiben az a társadalmi
környezet hat, ahol a társadalomfejlődés sajátosságai egymástól jobban elkülö¬
nülő rétegeket alakítanak ki. Feltehetően ezzel függ össze az is, hogy a társada¬
lom egységének megteremtésére tett erőfeszítések csak az egyes csoportok né¬
zőpontjának hatását tükrözhetik, de maguknak az érintett csoportoknak
a képviseletére nem tudnak vállalkozni. Koncepciójának, minden eredetisége
mellett, éppen ebben rejlik a buktatója: Szabó Dezsőnek úgy kellene az egész
társadalmat magába foglaló reformot megvalósítani, hogy annak jelentős (és
a hatalom gyakorlásában jártas) csoportjait nem tudja ebbe az egységbe bevon¬
ni. Szabó nemzeti radikalizmusát tehát az jellemzi, hogy az egy olyan , szaba¬
don lebegő társadalmat"? vizionál, amely nem történetiségében létezik valós
entitásként, hanem amely csak a radikális átalakulás után tud(na) formát
és arcot ölteni.
A kelet-közép-európai térség társadalomfejlődésének folyománya tehát az,
hogy a folytonosság, az organikus építkezés hiánya sokkal inkább teret ad annak
a politikai radikalizmusnak, amely nem az amúgy is képlékeny, a hagyományt
kevéssé megtestesítő társadalmi csoportokra akar támaszkodni. Ehelyett társa¬
dalompolitikai víziójában a fennálló hatalmi elitekkel szembeni társadalmi át¬
alakulást fogalmaz meg, amely megközelítése szerint a térség hagyományát