Page 31 [31]
OCR
SZABÓ DEZSŐ SZABADON LEBEGŐ TÁRSADALMA + 29 Szabó számára ezeket a csoportokat idegenségük köti össze (Szabó Dezső 2003i; 2003k; 2003]). Ama történelmi változások által meghatározottak, amelyek elszakították őket a társadalom többségét kifejező csoportoktól. Ezt egyaránt érvényesnek gondolja az arisztokráciára, amelyet elsősorban a külső, birodalmi érdekek formáltak, vagy a pár generációs jelenlétükkel eleve a hagyományos társadalmi csoportoktól különböző, őket nem kifejező társadalmasulást képviselő csoportokra, mint a zsidósággal azonosított polgárságra, amely saját csoportérdekei mentén szervezi meg a gazdaságot. A húszas évek publicisztikája ezt a korábban meglévő Szabó Dezső-i értékelést egészíti ki a közhivatalokban túlsúlyban lévő hagyományos polgárságról szóló értelmezésével. Ez a középréteg nem tud önálló akaratú polgársággá válni (így nem képes a társadalom tengelye sem lenni), hanem csoportérdekei mentén korrumpálódik, és asszimilálódik a felső társadalmi csoportokhoz (Szabó Dezső 2003j; 2003m; 1991g). Ezt a csoportot leginkább a hazai németekkel azonosítja, és — különösen a harmincas évek erősödő náci veszélye idején — a német birodalmi érdekek szolgálatában mozgósítható csoportnak, vagy legalábbis a térség organikus társadalomfejlődésétől idegen képletnek tekinti (Szabó Dezső 2003n; 20030). A fenti történelmi tabló után, nem meglepő módon, Szabó Dezső számára csak egyetlen társadalmi csoport marad, amelyre a válságból kivezető és a társadalom egészét kifejező politika támaszkodhat. Nézőpontja szerint a parasztság viseli magán a térség társadalomfejlődésének sajátosságait, és ez számára az egyetlen csoport, amelynek organicitása nem megkérdőjelezhető. Szabó számára azt a társadalmi képletet jelenti, amely a társadalom felső rétegének ad hoc változásai ellenére őrzi a térség hagyományát, és olyan kollektív erőt képez, amely tömegessége folytán is képes lehet új irányt adni a társadalomfejlődésnek. A szerves társadalmi fejlődést középpontba állító elképzelése számára nem utolsó szempont az sem, hogy ez a réteg őrzi leginkább magyarságát. Szabó Dezső tehát a nemzeteken átívelő humanizmus helyett az első világháború végétől a parasztságban megtestesülő magyarság képviseletére vállalkozik. Noha ebben az elképzelésben látszólag éles váltás van a korábbiakban képviseltekhez képest, elemzésem mégis inkább a folytonosságot hangsúlyozza Szabó felfogásában." Amellett érvelek, hogy a parasztság reprezentálta magyarság koncepciója Szabó léthelyzetének, nemzedéki pozíciójának és az ezeken keresztül őt ért szellemi hatásoknak az eredményeként formálódott. Vagyis felfogásában azoknak az egymással kölcsönös viszonyban lévő strukturális hatásoknak van elsődleges szerepe, amelyek kijelölik az ebben a közegben szocializálódó egyén szellemi magatartását. Másfelől ezek a jegyek biztosítják az alaki változások 3 Ezzel együtt joggal vethető fel, hogy a magát mindig egyenes úton" érzékelő Szabó Dezső munkássága során nemegyszer változtat az álláspontján, és harcias megnyilatkozásaiban a korábbitól lényegesen eltérő koncepciókat fogalmazd meg. Lásd erről részletesebben: Földes 2013.
