Page 30 [30]
28 : A MAGYAR TÁRSADALOMFEJLŐDÉS HARMADIKUTAS ÉRTELMEZÉSEI
ugyanis (kevés kivételtől eltekintve) az összemberi szolidaritás helyett a nemzeti
érdekeket választották, amikor a háborús propaganda szolgálatába álltak. Vagy
ha nem ezért, akkor Szabó szerint amiatt vádolhatók, hogy a nemzeti sorskér¬
dések idején az internacionalizmus uszályába kerültek, amely éppen a humaniz¬
mus tagadásával (a kommunista hatalom támogatásával) igyekezett úrrá lenni
a válságon.
Ebben a történeti konstellációban Szabó Dezső nem alaptalanul érezte úgy,
hogy a részvét és a szolidaritás hiánya éppen annak a közösségnek vált a kárára,
amiért osztályhelyzete folytán a leginkább elköteleződött: azaz értelmezésében
a háború hozta világégésnek a nemzeti társadalom lett a legfőbb kárvallottja.
A gyerekkor vallásos világképe, a nemzedéki radikalizmus és osztályhelyzetéből
következő nacionalizmusa játszik szerepet abban, hogy a korábbi humanista dis¬
kurzussal radikálisan szakítva, a kétpólusú politikai elittől világképében és prog¬
ramjában is erősen elkülönülve Szabó Dezső a magyarság harcos szószólójává
válik. Szándéka szerint egy olyan totalitást igyekszik ezzel megjeleníteni, ami
túllép a romantikus konzervatív és a liberális racionalista álláspont partikulari¬
tásán (Szabó Dezsé 2003b; 2003). A profetikus hang egy uj értelemadas szän¬
dekäval, az , értékek átértékelésével" lép fel mindazokkal szemben, akik változat¬
lanul a magán- vagy csoportérdekek szolgálatában cselekednek.
A parasztságra alapozott társadalmi változás
tudásszociológiai összefüggései
Mint láttuk, a világháború és a forradalmak arról győzik meg Szabó Dezsőt, hogy
a társadalom vezetésére sem a hagyományos elit, sem a polgárság újabb csoportjai,
sem a munkásság nem képes." Szabó megközelítésének újszerűsége abban állt, hogy
a fenti csoportok kudarcát nem a külső tényezőkben (a háborús vereségben, a kis¬
antant egységes fellépésében, a győztesek politikai rövidlátásában stb.) keresi, hanem
e csoportok társadalomtörténetileg kondicionált alkalmatlanságában. Vagyis Szabó
szerteágazó publicisztikája elsősorban azzal magyarázza a fennálló helyzetet, hogy
ezek a csoportok egyaránt képtelenek a térség társadalomfejlődésének sajátos jegye¬
it kifejezni. Ennek legfőbb okát pedig abban látja, hogy ezek a csoportok mind
idegen képletek. Vagyis számára olyan csoportosulások, amelyek nem a társadalom
organikus fejlődése nyomán alakultak ki, hanem pillanatnyi hatalmi érdekek,
politikai változások eredményeképpen váltak társadalmi tényezőkké.
2 Szabó Dezsőnek a munkásságról szóló értékelése némileg más, mint a társadalom két elitjének,
illetve a középosztálynak a jellemzése. A munkásságtól csak a vezető szerepet vitatja el, de azt olyan
társadalmi csoportnak tekinti, amely a parasztság szövetségeseként az új társadalom alapja lehet (Szabó
Dezsö 1991j).