Page 29 [29]
OCR
SZABÓ DEZSŐ SZABADON LEBEGŐ TÁRSADALMA " 27 Nem véletlen tehát, hogy a történetiség szempontja lényeges elem a Szabó Dezső-i megközelítésben. Ezentúl annak a strukturális elemzésnek a szándéka is megjelenik nála, amelyet az új társadalomtudományok (elsősorban a szociológia) nézőpontja hoz magával, és amely generációja tájékozódásának egyik legfontosabb, a modernséget és az újszerűséget megjelenítő perspektívája lesz. Ezek a léthelyzetből következő jegyek teszik érthetővé, hogy Szabó Dezső indulatos kirohanásai a társadalom vezetésére bejelentkező társadalmi csoportokkal szemben nem csupán felszíni jelenségeket megragadó pamfletek, hanem protoszociológiai kísérletek arra, hogy e csoportok sajátos jegyeit megragadhassa (Szabó Dezső 2003]). Szabó ugyanis az egyes csoportok alkalmatlanságának lendületes és színes ábrázolása során megpróbálja rekonstruálni e csoportok történetiségét. Az elemzései ekképpen arra törekednek, hogy azok egyrészt rekonstruálják az egyes társadalmi csoportokat kijelölő történelmi helyzeteket. Másrészt annak bemutatására fókuszál, hogy ezek a történeti kondíciók mennyiben határozzák meg az adott csoportok cselekvéseit és ideológiai pozícióját. A hagyományos elit, vagy a zsidósággal azonosított modern polgárság társadalomtörténeti kondícióinak számbavétele vezet el ahhoz a következtetéséhez, hogy ezek a csoportok nem alkalmasak a társadalom vezetésére. Ez a belátás közírói és irodalmi munkásságában ( Az elsodort falu; Segítség; Feltámadás Makucskán; stb.) egyaránt jelen van. Az egyes társadalmi csoportok részint szaktudományos (történeti és társadalmi) elemzése, részint gyilkos erejű publicisztikája tartozik Szabó Dezső legismertebb munkái közé (Szabó Dezső 2003h; 2003i; 2003]). A jövő politikáját megfogalmazó programja számára azonban ezek az írások csak eszközök. Ő a társadalom radikális átalakításához a maguknak ezt a szerepet vindikáló csoportok helyett akarja meglelni azt a réteget, amely valóban , tengelye" lehet a változásnak. Mint közismert, Szabó Dezső a parasztságban találja meg ezt a társadalmi csoportot. E fordulat értelmezése azonban megkívánja azt, hogy az első világháború, mint sorsesemény ( Tengelyi 1998), hatására is kitérjek. A nagy háborút közvetlen közelről megélő Szabó Dezső számára az események a társadalmi elitről elmondottakat igazolják vissza. A nemzetet a háborúba vezető és a munkásokat, parasztokat veszejtő vagy őket kiszolgáltatott helyzetbe hozó hagyományos elit és a háborúban gazdaságilag jelentősen gyarapodó modern polgárság Szabó Dezső számára egyaránt elvetendők, mint olyan társadalmi erők, amelyek a közösség határhelyzetében is csak a saját partikuláris osztályérdekük mentén cselekednek. Vagyis demonstratív módon a magánérdekeket a közösségi érdekek elé helyezik. Azonban a világháború és az utána következő összeomlás nemcsak a kétpólusú társadalom elitjének az ország vezetésére való alkalmatlanságát bizonyítja be számára, hanem Szabó értelmezése szerint a humanizmus ideológiájának csődjét is megmutatta. A liberális racionalisták
