Oldal 28 [28]
26 * À MAGYAR TARSADALOMFEJLODES HARMADIKUTAS ÉRTELMEZÉSEI
megfogalmazott azon koncepció híve lesz, hogy a modern társadalom integrá¬
ciója nem mondhat le az individuumokon túlmutató erőkről. Ezek képesek
ugyanis megteremteni a sui generis társadalom egységét. Szabó Dezső is osztja
azonban azt a felfogást, hogy a modernitás körülményei között a hagyományos
vallásosság ezt már nem tudja kialakítani, mivel az Istenhez fűződő viszony is
individualizálódik. A szociológia francia hagyománya amellett érvel, hogy immár
egy szekularizált vallásosság (a társadalomba vetett hit) tudja megteremteni a kö¬
zösség integrációját. Ez képes az individualitásból fakadó sokféleséget megzabo¬
lázni és a társadalom egységét biztosítani. Mint láttuk, ez a felfogás ahumanista
nyugatosok értelmezésével mutat rokon jegyeket. Másfelől a részvétet középpont¬
ba állító humanizmus képviselete vezet ahhoz az éles bírálathoz, amelyet Szabó
Dezső az első világháború elején pappírra vet (Szabó Dezső 2003c), és ami egyre
inkább eltávolítja a liberális racionalista tábor tagjaitól. A döntő fordulat azon¬
ban a világháború eseményeivel, a kiszipolyozott, reményét vesztett ország álla¬
potával (vö. Papp 2021) és az ebből származó új, de az egész későbbi pályáján vé¬
gigvitt koncepcióval függ össze. Ebben Szabó Dezső most már a , magyar forra¬
dalom" szükségességét hirdeti, egyaránt szembekerülve a hagyományos elit által
képviselt romantikus konzervativizmussal és az újsütetű polgárság liberális
racionalizmusával.
A tudásszociológiai pozíció hatása
a , magyar forradalom" koncepciójára
Szabó Dezső koncepciója hűen tükrözi tudásszociológiai helyzetét. A válság
megoldása érdekében történő kapcsolatkeresései a közéleti és politikai elit kon¬
zervatív és liberális csoportosulásaival meggyőzik arról, hogy ezek a szekértábo¬
rok csak olyan ideológiai pozíciót képesek elfoglalni, amely saját partikuláris
társadalmi érdekeiket tükrözi. A magának váteszszerepet tulajdonító, saját kon¬
cepcióját az össztársadalmi totalitást megjelenítőnek gondoló Szabó Dezső szá¬
mára ezek után csak egy lehetőség marad: a fenti csoportokkal való radikális
szembenállás kinyilvánítása és azok vélt vagy valós partikularitásának leleplezése.
Ebben a Szabó Dezső-i gondolatban visszaköszönnek saját társadalmi csoportjá¬
nak és szűkebb környezetének szándékai: a mindenkori csoportérdekek fölött az
össznemzeti érdekek képviselete egy olyan koncepcióval, amely hangsúlyozottan
a társadalom egységes képviseletét fogalmazza meg (Szabó Dezső 1991c; 1991d;
2003: 752-—782). Másfelől Szabó gondolkodásának az is része, hogy a nemzet
helyzetét történeti perspektívából is megvilágítsa. Ez a szándék különösen erős
egy olyan szerző részéről, aki a történeti-nemzeti hagyományokat már gyerekkori
családi közegében is alapvető tájékozódási pontként szemlélte (Szabó Dezső 1996).