Oldal 21 [21]
SZABÓ DEZSŐ SZABADON LEBEGŐ TÁRSADALMA " 19
állva évszázadok korábban kérdésessé nem tett önértelmezésével (Szabó Dezső
1991). , Korszerű? abban a tekintetben is, hogy a történetiség szempontja része
a perspektívájának: ő is azok közé tartozik, akik folytatják azt a (nálunk Kemény
Zsigmonddal fémjelezhető) hagyományt, amely a társadalmi folyamatokat immár
a történeti fejlődés eredményeképpen értelmezi (pl. Szabé Dezsé 2003a: 417-480).
Ez vezet ahhoz, hogy Szabó Dezső a nyugati civilizáción túl a magyar társada¬
lomfejlődés jegyeit és az egyes társadalmi csoportoknak e folyamatban betöltött
szerepét is górcső alá veszi (Szabó Dezső 1991f; 20031: 752—782).
A Szabó Dezső-i perspektívának része közösség és egyén viszonyának a korra
jellemző újraértelmezése. A sok útelágazással jellemezhető munkásságának alap¬
vető kérdése annak meghatározása, hogy az individuumot milyen viszony fűzi
a kollektivitáshoz. Az egyes alkotói korszakok erre a kérdésre különböző válaszo¬
kat adnak, de ezt mindig a társadalom új típusú integrációjának kikerülhetetlen
kérdéseként tematizálja. A válaszadás pedig — a korszellemet idéző módon - eg¬
zisztenciális kérdésként, sorskérdésként jelenik meg, amely nem csupán a kollek¬
tivitás (az emberi közösség, a nemzet, a magyarság) alapvető sorsát, hanem az
ehhez kapcsolódó egyént is meghatározza (Szabó Dezső 2003g). Ez a perspektíva
pedig e tekintetben már magyarázza is azt a profetikus hangot, amely Szabó egész
munkásságának jellemzője lesz. Az új értelemadó pozícióját magától értetődően
képviselve, saját megközelítését az egész közösség számára kikerülhetetlen hely¬
zetértelmezésnek és a jövőre vonatkozó útmutatásnak tekinti, e tekintetben is
osztozva a korszellem más képviselőivel (Nietzsche, Ady, Tolsztoj stb.).
Mindezen hatások azonban a gondolkodás struktúráinak csak tágabb, mak¬
roszintjét határozzák meg. Az életmű tudásszociológiai értelmezésekor tekintet¬
be kell venni a mezzo- és mikroszintű hatásokat is. Előbbinek a nemzedéki ta¬
pasztalatokat, utóbbinak a közvetlen társadalmi környezet hatásait tekintem. Itt
azokról a nemzedéki élményekről van szó, amelyek a világ megtapasztalásának
többé-kevésbé azonos mintázatait közvetítik egy generáció számára. Vagyis egy
nemzedék tagjai olyan hasonló léthelyzeteket tapasztalnak meg elsődleges hatá¬
sokként, amelyek a formálódó szemléletük alapvető forrásává válnak, mivel ezen
impulzusok alapján alakul ki a világ megragadásának mintázata. (, Az első élmé¬
nyekben benne rejlik az a tendencia, hogy természetes világképként rögzüljenek"
— ahogy Mannheim [2000: 226] fogalmaz.) Az élmények egy generációban való
tipikus rögzülésének a nemzedéki közös társadalmi-történeti élettér ad lehetősé¬
get. Ez eredményezi azt is, hogy az egyén az adott társadalmi-történeti egység
sorsában részesedik. Tehát a szellemi hatások megrajzolásában a nemzedéki él¬
ményeknek kitüntetett szerepe van.
Szabó Dezső a századforduló forrongó ifjúságához tartozik. Annak a nem¬
zedéknek a tagja, amely a millenniumi Magyarország hősi múltba forduló
nézőpontjával szemben egyre inkább Nyugat felé tájékozódik, és amelynek