Seite 39 [39]
OCR
II. Biográfiatörténetek 37 szöveggyűjteménye (2005), amelyben szerkesztőként visszatért a polémiára, a tanulmänyok üjrakôzlésével.?° A szöveggyűjteményben a , megbékélés" nevében megjelent még Ross (2005) tanulmánya is, amely próbálta egymáshoz közelíteni (összebékíteni) az elhangzottálláspontokat. Ross egyfelől nyomon követte a biográfiában bekövetkezett módszertani változásokat, elismerve a narratív álláspontok megkerülhetetlenségét, másfelől letette a voksát a realista felfogás fontossága mellett is. Hogy mi volt a célja mindezzel a szöveggyűjtemény szerkesztőjének, azt nem tudhatjuk, de a tanulmányok sorrendjével és azok tartalmával a realizmus pozícióját erősítette, miközben tagadhatatlan a narratív szemlélet térhódítása. A REALISTA TUDOMÁNYFELFOGÁS NARRATÍV KRITIKÁJA Kochuyt mondanivalóját a realista biográfusok dicséretével kezdte, leszögezve, hogy ők azok, akik az újrafelfedezett biográfiát lelkesen visszavezették a szociológiába, mert elégedetlenek voltak a kvantitatív kutatással, a parsonsi funkcionalizmussal s a strukturalista marxizmussal. Nevek említése nélkül beszélt erről a szerző, bár a ,céhen belüliek" jól tudták, hogy a címzettek az 1978-ban ISA-n belül megalakult Biográfiakutatások ad hoc csoportjának tagjai. Többek között Bertaux, Ihomson és Glen nevét említhetjük, akik a biográfia visszatérését indítványozó nagy öregek közé tartoztak. Az elismerő szavak után a szerző azonnal rátért írása céljára, annak felfedésére, hogy kifejtse, hogy szerinte , miről szól a biográfia." Feltette a kérdést, hogy az élettörténet valóban az életet dokumentálja-e, vagy valami másról szól. Kochuyt leszögezte, hogy minden halandó embernek egy élete van, de több története. Kifejtette, hogy a jelen meg tudja változtatni mindenki számára a múlt értelmezését, mert a jelen történéseinek fényében a múlt jelentős eseményei is átértékelődhetnek. Mindezeken túl az élettörténet (life story) az interjúszituációról s annak körülményeiről is szól. Majd Bourdieu-re hivatkozva folytatta, hogy a kérdező és a mesélő is számol az interjú során azzal, amit Bourdieu , biográfiai illúziónak" nevezett. 1. Az elmesélt életnek van egy alapvető jelentése, amelyet történetként mesélünk el. 2. Az élettörténet szekvenciákra osztható, elkezdődik, s lesz egy befejezése. Lineárisan kapcsolódnak össze az események, mert csak így lesz értelme, s így könnyebb a megértés. Illúzióról azért beszélhetünk, mert az élet valójában rapszodikus, széttöredezett valóság, s illúzióvá válik mesélés közben, amennyiben az irodalom konvenciói alapján rakjuk össze történeteinket (Bourdieu 1986, Kochuyt 1997) Az élet komplex, 2 A továbbiakban a szöveggyűjtemény megjelenési évére is hivatkozom, amikor a szerzők tanulmányait ismertetem.
