Seite 38 [38]
II. 3. Egy paradigmavita tanulságai
a biografiaban
A kilencvenes évek végén J. P. Ross bejelentette az , aranykor végé"-t a kvalitatív
módszerek naiv használatával kapcsolatban (Ross 1997; 2005). Ezt a gondolatot kicsit
leporolva, egy ma is érvényes paradigmavita bemutatásával közelebbről megfigyel¬
hetjük a biográfiát érintő szemléletek különbségeit. A vita hozzájárult a módszertani
tudatosság kialakulásához, annak eldöntéséhez, hogy ki milyen módon tudja/akarja
végezni kutatását. Bemutatjuk azt a vitát, amelyben a pozitivista/posztpozitivista
(másképpen naturalista/realista) és a konstruktivista/narrativista felfogások kép¬
viselői fejtik ki álláspontjaikat. A fő kérdés, hogy mire és hogyan használható az
alanyokkal folytatott beszélgetés szövege az egyik és a másik paradigma szerint."
BEVEZETÉS
Az 1990-es években az ISA" Biográfia szakosztályának Newsletter című fo¬
lyóiratában élénk vita zajlott a realista és a narrativista biográfiafelfogás ér¬
vényességét illetően." Ha részletesebben nyomon követjük ezt a vitát, akkor
összehasonlíthatóvá válnak a különböző paradigmatikus álláspontok érvei és
ellenérvei. A rövid, de annál csattanósabb diskurzust Thierry Kochuyt (1996)
belga szociológus tanulmánya robbantotta ki, amikor a narrativista álláspont
nevében bírálta az általa ,naivnak" nevezett realista tudományfelfogást.
Kochuyt tanulmányára a leginkább realizmuspárti Daniel Bertaux francia
szociológus védte meg álláspontját, amire a német narrativista biográfiai iskola
vezéralakjai válaszoltak (Fischer-Rosenthal - Rosenthal 1997, 2005). Az ő vá¬
laszukat követte Kochuyt viszontreflexiója, s ezzel a Newsletter befejezettnek
tekintette a vitát, noha a színfalak mögött azóta is fel-fellobbannak ilyen és az
ehhez hasonló villongások. Ezt bizonyítja Robert Miller angol biográfus kutató
1 A biográfiáról szóló tanulmány mondandóját az , oral history"-kutatásokra is érvényesnek
tekintem. Abból indulok ki, hogy az oral history egyfelől élettörténeti, másfelől témafó¬
kuszú közelmúltkutatást jelent (Shopes, 2011). Linda Shopes „oral history”-felfogäsät
követem (2011: 457), aki az oral historyt olyan kutatásmódszernek tekinti, amelynek el
kell mozdulni egy-egy történelmi esemény dokumentálásától a szövegig, az értelmezésig.
18 ISA: Nemzetközi Szociológiai Társaság
19 Biography and Society Newsletter