Oldal 33 [33]
OCR
II. Biográfiatörténetek 31 BIOGRÁFIA A PARADIGMÁK , KERESZTTUZEBEN” Az 1980-as és 1990-es években a biográfiakutatást sem kerülte el a társadalomtudományokban akkoriban zajló paradigmavita. A BSCR-csoport működését hamarosan a paradigmákkal kapcsolatos viták tették próbára. A csoporton belül a francia/angol posztpozitivistának/naturalistának tekinthető szerzők felfogása összeütközésbe került a , német biográfiai iskola" képviselőivel, akik a konstruktivista, narratív élettörténeti kutatás mellett köteleződtek el (Kovács 2007, 2011; Kovács-Vajda 2002;). A francia/angol pozitivista/posztpozitivista szerzök „oral history”-kutatäsai elettörtenetek használtak, mint például Bertaux (2001) vagy a történész Thompson (1978) munkái. Ihompson 1he Voice of the Past című művében 500 mélyinterjút használtak fel a kutatók. A kutatásban részt vevő szerzők kiemelték az , oral history"- élettörténetek eredetiségét, magas színvonalát, és úgy vélték, hogy az összegyűjtött interjúk már mennyiségük miattis megfeleltek a reprezentativitás követelményeinek. A dokumentumok feldolgozása során mintavételi eljárásról beszéltek, amellyel felfogásuk szerintük elfogultságtól mentes eredményekhez jutottak. A megbízhatóság és az érvényesség elérését kiemelten fontosnak tartották a kutatási beszámolókban. Mindaz, ami számukra fontos volt, egybecsengett a pozitivista/posztpozitivista állásponttal. A Bertaux és Bertaux-Wiame szerzőpáros (1995) a francia pékek kulturális mintáinak nemzedékeken keresztül történő átadásáról írt, amelynek módszertana (szemléletmódja szerint) posztpozitivistának mondható. Bertaux (2001, 2003) a biográfia iskola , megmentése" érdekében tett lépései mellett oroszlánrészt vállalt a realista/posztpozitivista biográfia fősodorban tartásában is. A fentebb említett munkákat részbeni elismerés és ezzel együtt sok kritika érte. Lényegében két tűz közé szorultak a fenti szerzők. Egyfelől a pozitivista oldalról érkező támadás kifogásolta, hogy nem kérdőjelezték meg az egyéni dokumentumok érvényességét, másfelől konstruktivista oldalról bírálták a szerzők , oral history”-mödszeret az empiricizmusa (tapasztalatok gyűjtése) miatt. A biográfiakutatáson belül zajló paradigma vitát a hazai szociológiában Kovács Éva a következőképpen foglalta össze: , A biográfiakutatás, lassacskán elszakadva a torténeti és emlékezetkutatasoktél, elméletileg inkább a filozófiában és az irodalomelméletben megújuló narratológiában fedezte fel kapcsolódási pontjait." (Kovács 2007: 272)" 16 A Kovács Éva által képviselt narratológia felfogás az objektív hermeneutikán alapul, amelyre támaszkodva német szerzők dolgozták ki a narratív élettörténeti interjúk módszertanát (Rosenthal 2005; Schütze 2005). Az így készült interjúk feldolgozását hermeneutikai esetrekonstrukciónak nevezték el (Denzin 1989; Kovács—Vajda 2007). A hermeneutikai
