Oldal 33 [33]
II. Biográfiatörténetek 31
BIOGRÁFIA A PARADIGMÁK , KERESZTTUZEBEN”
Az 1980-as és 1990-es években a biográfiakutatást sem kerülte el a társadalom¬
tudományokban akkoriban zajló paradigmavita. A BSCR-csoport működését
hamarosan a paradigmákkal kapcsolatos viták tették próbára. A csoporton
belül a francia/angol posztpozitivistának/naturalistának tekinthető szerzők
felfogása összeütközésbe került a , német biográfiai iskola" képviselőivel, akik a
konstruktivista, narratív élettörténeti kutatás mellett köteleződtek el (Kovács
2007, 2011; Kovács-Vajda 2002;).
A francia/angol pozitivista/posztpozitivista szerzök „oral history”-kutatä¬
sai elettörtenetek használtak, mint például Bertaux (2001) vagy a történész
Thompson (1978) munkái. Ihompson 1he Voice of the Past című művében 500
mélyinterjút használtak fel a kutatók. A kutatásban részt vevő szerzők kiemel¬
ték az , oral history"- élettörténetek eredetiségét, magas színvonalát, és úgy
vélték, hogy az összegyűjtött interjúk már mennyiségük miattis megfeleltek a
reprezentativitás követelményeinek. A dokumentumok feldolgozása során min¬
tavételi eljárásról beszéltek, amellyel felfogásuk szerintük elfogultságtól mentes
eredményekhez jutottak. A megbízhatóság és az érvényesség elérését kiemelten
fontosnak tartották a kutatási beszámolókban. Mindaz, ami számukra fontos
volt, egybecsengett a pozitivista/posztpozitivista állásponttal.
A Bertaux és Bertaux-Wiame szerzőpáros (1995) a francia pékek kulturális
mintáinak nemzedékeken keresztül történő átadásáról írt, amelynek módszer¬
tana (szemléletmódja szerint) posztpozitivistának mondható. Bertaux (2001,
2003) a biográfia iskola , megmentése" érdekében tett lépései mellett orosz¬
lánrészt vállalt a realista/posztpozitivista biográfia fősodorban tartásában is.
A fentebb említett munkákat részbeni elismerés és ezzel együtt sok kritika
érte. Lényegében két tűz közé szorultak a fenti szerzők. Egyfelől a pozitivista
oldalról érkező támadás kifogásolta, hogy nem kérdőjelezték meg az egyéni
dokumentumok érvényességét, másfelől konstruktivista oldalról bírálták a
szerzők , oral history”-mödszeret az empiricizmusa (tapasztalatok gyűjtése)
miatt. A biográfiakutatáson belül zajló paradigma vitát a hazai szociológiában
Kovács Éva a következőképpen foglalta össze: , A biográfiakutatás, lassacskán
elszakadva a torténeti és emlékezetkutatasoktél, elméletileg inkább a filozófiá¬
ban és az irodalomelméletben megújuló narratológiában fedezte fel kapcsolódási
pontjait." (Kovács 2007: 272)"
16 A Kovács Éva által képviselt narratológia felfogás az objektív hermeneutikán alapul, amelyre
támaszkodva német szerzők dolgozták ki a narratív élettörténeti interjúk módszertanát
(Rosenthal 2005; Schütze 2005). Az így készült interjúk feldolgozását hermeneutikai
esetrekonstrukciónak nevezték el (Denzin 1989; Kovács—Vajda 2007). A hermeneutikai