Oldal 31 [31]
OCR
II. Biográfiatörténetek 29 tekintették, az általuk tapasztalt és elmesélt történeteket tényként kezelték. Munkájukat siker övezte, kutatási témáikban azokat a társadalmi szereplőket szólaltatták meg, akik másként nem hallathatták volna hangjukat. A társadalom láthatatlan világát és , underdog"-jait mutatták be (Kovács 2007: 269-270; Merrill-West 2009). A BIOGRÁFIA MARGINALIZÁLÓDÁSA AII. világháborút követően hanyatlott a chicagói iskolában a biográfiakutatás, Daniel Bertaux erősebb megfogalmazása szerint ,el is tűnt az amerikai szociológiából" (2001: 1211). Egyfelől a szociológia figyelme ekkor a társadalmi struktúra kutatása felé fordult, amit a tudományág , professzionalizálódásának" tekintettek. A másik ok Bertaux szerint arra a módszertani hiányosságra vezethető vissza, ami a negyvenes évek közepéig jellemezte a biográfiakutatásokat. Úgy látta, hogy ezt a hiányt először Lindesmith? próbálta megoldani 1947-ben, ami azonban későnek bizonyult. Ekkorra a szociológiába megérkezett a survey kutatási technika, és hamarosan monopolhelyzetbe került." Nagy figyelmet és kutatási támogatást kapott ez a módszer, s a számszerűség nagy reményeket keltett a társadalom , igaz megismerése" szempontjából. Ebben a folyamatban a személyes dokumentumok, az élettörténetek iránti érdeklődés háttérbe szorult (Chamberlayne et al. 2000; Merrill-West 2009). A marginalizálódás annak ellenére megtörtént, hogy Mills (2009) és Peter Berger (2009), a szociológiai gondolkodás meghatározó alakjai, továbbra is fontosnak tartották a biográfia módszerének használatát. A szerzők nyomatékosították, hogy az emberek belső világában, a személyes dokumentumokban a társadalom makroszintje is megjelenik, mert a biográfiában az egyéni és a társadalmi események egymást keresztezve jelennek meg. A marginalizálódás ellenére a II. világháború után maradt néhány szociológus, akik a chicagói iskola kvalitatív szellemében folytatták kutatásaikat, mint például Howard S. Becker (Pessin 2017) vagy Erving Goffman (1981). Másrészt a szociológiában lezajlott kvantitatív fordulat (amely megerősítette a pozitivista paradigmát a szociológiában) mellett, az amerikai antropológia továbbra is használta a biográfia módszerét. Erre hangrögzítés technikai fej1 Alfred Ray Lindesmith (1905-1991) amerikai szociológus, aki szisztematikus módszert dolgozott ki a drogfüggés kutatásában. A szimbolikus interakcionizmust képviselő Herbert Blumer tanítványa volt. 13 Érdekes megjegyezni, hogy Daniel Bertaux is a survey-módszerrel kezdte szociológiai pályafutását, de úgy érezte, hogy ezzel nem tudja megismerni mélyebben a társadalmat. Vélhetően ezért fordult a figyelme a biográfia felé.
