Oldal 29 [29]
II. Biográfiatörténetek 27
az alternatívákra való érzékenyítés. Vannak, akik ezt sokszínűségnek, vannak,
akik relativizmusnak nevezik. Arról ma már senkit sem kell meggyőzni, hogy
többféle nézőpont létezik. 3. Általánossá vált az egyéni megélések, az egyéni ta¬
pasztalatok felértékelődése a szociológiában, valamint az azok megértésére való
törekvés. A szubjektív nézőpont megismerése fontossá vált. 4. Az etnometodo¬
lógiai szemlélet terjedésével a mindennapokat vizsgáló kutatások természetessé
váltak a szociológiában, a társadalomtörténetben, a környezetpszichológiában
stb. (Bögre 2004; Majtényi 2015; Somogyi et al. 2018). 5). Clifford Geertz (1994)
sűrű leírásra való buzdítása áttörte a diszciplínák és a paradigmák közötti
határokat, a szerző szempontjai elfogadottá váltak a kulturális antropológián
kívül, a tágabban értelmezett kvalitatív kutatások körében is.
A paradigmák közötti közeledés szükségességét emlegette Lincoln is a kétez¬
res évek elején, aki korábban a különbségek hangsúlyozásával szerzett magának
elismerést (Lincoln 2009). Saját (konstruktivista és interpretatív) felfogását
védve, de az attól eltérőket elfogadva megpróbálta ő is a konszenzus útját ke¬
resni. Szerinte az új paradigmák képviselőinek fel kellene hagyni az , ellenzéki"
magatartással, mert erre többé nincs szükségük, s méltatta a módszertani
sokszínűséget. Ugyanakkor a szerző nemcsak a saját paradigmája eredményeit
ismerte el, hanem a pozitivisták/posztpozitivisták eredményeit is. A korábban
használt éles hangvételhez képest új módon szólalt meg, amikor az utóbbiak
munkáját házépítéshez hasonlította. Kiemelte, hogy a pozitivista/posztpo¬
zitivista kutató szisztematikusan gyűjti a téglákat, és így összeáll egy ház az
alapoktól kezdve a falakon át a tetőig. Majd hozzátette, hogy az értelmezéssel/
interpretációval foglalkozó kutatásokis tudáshoz vezetnek, csak másfajtához.
Békülékeny stílusban beszélt arról, hogy mindkét , hangra" szükség van ahhoz,
hogy megértsük a világot.
A következő lépésben a biográfiakutatáson belüli folyamatokat tekintem át,
különös tekintettel a különböző paradigmák megjelenését a biográfián belül.
A BIOGRÁFIA HŐSKORA
A chicagói iskola első időszaka (XX. század húszas-harmincas évei) a biográfia
szempontjából hőskornak tekinthető (Hammersley 2005). Az iskola jellemzői
közé tartozott a szociológia és a szociálpszichológia összetartozása, a két disz¬
ciplína akkoriban még nem vált szét egymástól, ahogyan napjainkban. Másik
sajátosságként lehet említeni a kvalitatív és a kvantitatív módszerek, valamint a
személyes dokumentumok kevert használatát. Például Ernest Burgess, az iskola
egyik alapítója az élettörténeteket kombinálta a statisztikai módszerrel, és
ebben nem látott semmi kivetnivalót. Egyenlő értékűnek tartotta a személyes