Seite 28 [28]
26 Élettörténeti társadalomkutatás
értékszempontjai hangsúlyosan megjelennek a kritikai elméletvezérelt tanul¬
mányokban. (Denzin-Lincoln 1998). A diskurzusok elemzése, a kulturális áruk
és a kulturális szövegek hatalmi és ideológiai jellegének feltárására törekvő
társadalomtudományi kutatások a kritikai paradigma jellemzőivel bírnak
(Denzin 2017).
A fenti paradigmák mellett a nyolcvanas években megjelent a konstruktivista
felfogás is a társadalomtudományokban. Ez a paradigma az alternatív világok
egymásmellettiségét hirdeti, s a vélemények, értelmezések társadalmi úton
történő konstruálódására hívja fel a figyelmet. Mindebből következik a valóság
többféle megközelíthetősége, amelyek akár konfliktusban is állhatnak egymással
(Denzin-Lincoln 1998; Guba 1981; Sallay 2015: 9-22). A konstruktivista fel¬
fogásban egyenrangúnak számít a kutató, a kutatott terület és a megkérdezett
személy. A paradigma követői szerint a kutatási eredményeket vissza kell jut¬
tatni a megkérdezetthez, elsősorban ellenőrzés, az eredmény érvényességének
felmérése céljából. Ez a gyakorlat a korábbiakhoz képest újdonságként jelent
meg, a pozitivista és a posztpozitivista felfogás korábban nem követte ezt az
eljárást, ma azonban egyre szélesebb körben terjedt el, s etikai elvárásként
jelentkezik, a visszajuttatás paradigmafüggetlen állásponttá kezd válni.
A fentiekből látható, hogy a kvalitatív kutatók az idők során , öntudatra"
ébredtek, s a pozitivizmus/posztpozitivizmus kutatási kritériumoktól sokan
határozottan továbbléptek. Fokozatosan megtörtént egy konstruktivista/
posztmodern fordulat a kvalitatív kutatások területén. Egyre kevesebb kuta¬
tó fogadja el a tiszta objektivitásra való törekvést, a kutatási eredményekben
megjelenő szubjektivitást nyíltan felvállalva visszautasítják, ha emiatt a tu¬
dománytalanság vádja éri őket. Tudományfilozófiai tendenciák mellett ezt a
folyamatot gyakorlati okok is erősítették. A kvalitatív kutatók is meg akarták
győzni olvasóikat és a kutatások finanszírozóit, hogy ők másképp, de legalább
olyan jó munkát végeznek, mint a kvantitatív kutatótársak (Seale 2003).
A paradigmák egymás mellett élése kétféle folyamatot generált. Egyfelől
provokálta a , kinek a felfogása az érvényesebb" vitát, másfelől bizonyos mér¬
tékben a különböző felfogások hatottak is egymásra (Creswell 2011).
PARADIGMÁK KOMPROMISSZUMAI?
A paradigmaviták és az egymásmellettiség következményeként kialakult egy
minimális kompromisszum, amelyet Denzin (2001) a következőképpen foglalt
össze: 1. Minden paradigma valamilyen formában használja a pozitivista felfo¬
gást, mivel minden kutató érdekelt a valóság megismerésében, noha azt eltérő
módon kezeli. 2. Mára általánossá vált a posztmodern filozófiákból fakadóan