Oldal 18 [18]
OCR
16 Élettörténeti társadalomkutatás sével jár. A megnövekedett élettartam a fejlődéspszichológia központi témája lett, fontossá vált a személyes élet változásainak követése. Egyre több kvantitatív kutatás született a család és az egyén társadalomtörténeti szerepéről, mégis számos társadalomtudós azon a véleményen van, hogy hiányoznak az általánosabb összefüggések levonásához szükséges adatok. Ezeket a hiányokat pótolhatja a személyes történetek megismerése. Az időskort kutató szociológia is az életút kutatásával kapcsolódott össze. A számítástechnika rohamos fejlődése pedig lehetővé tette az élettörténetek számítóképes feldolgozását, többszöri újraelemzését. Amikor a személyes dokumentumok , visszatéréséről" vagy „üjrafelfedezéséről" beszélünk, akkor arra utalunk, hogy ezeket a forrásokat az amerikai szociológia már a huszadik század első évtizedeiben használta. Ihomas és Znaniecki naplók, levelezések segítségével vizsgálták a társadalmi változások és a személyiség alakulása közötti összefüggéseket (2002). Eredményeik publikálására 1919 és 1921 között került sor az Egyesült Államokban. A ma klasszikusnak számító szerzőpáros módszere azonban nem vált általánosan elfogadottá az akkori társadalomtudósok körében, annak ellenére, hogy eljárásukat a chicagói iskola — a deviancia és a kriminológia vizsgálatában - átvette. Thomas és Znaniecki szerint az élettörténet a legtökéletesebb adattípus, amiről szociológus valaha is álmodhat. Látták azonban a módszer alkalmazásában rejlő veszélyeket is: , Az egyéni magatartásoknak elhamarkodottan általános értéket tulajdonítunk." Ennek elkerülésére azt javasolták, hogy a , bizonyos pillanatban megfigyelt magatartást állandóan össze kell vetni mindazokkal, amelyek ugyanazon egyén történetéhez tartoznak, és amelyek az illető egyén jelentését adják" (Ihomas-Znaniecki 2002: 12). A jelzett veszély mais aktuális, s aproblémára adott választ érdemes a módszert használó kutatónak újragondolni. A személyes dokumentumok értelmezésekor - a továbbiakban mondanivalónkat leszűkítjük az élettörténetekre - többféle ténnyel kell számolnunk. Ilyen például az emberi emlékezet szelektivitásának kérdése. Pszichológiai, antropológiai, néprajzi, történelmi, szociológiai kutatásokból tudjuk, hogy az egyén csak a neki fontos dolgokra emlékszik vissza. Amikor valaki mesél az életéről, akkor , történetei készletéből" válogat. Sőt, az emlékek között sajátos sorrendet alakít ki. Ez a sorrend a fontos és a kevésbé fontos elbeszélésekből, emlékekből áll. A hétköznapokban, amikor az embert újabb és újabb hatások érik, a már korábban kialakult rendezettség, , fontossági sorrend" megváltozhat. Az előbbiekből következik, hogy az élettörténet nyitott rendszer, annak kronológiája, struktúrája csak a halál pillanatában zárul le (Denzin 1989; Smith 1998). Továbbá kutatóként tisztában kell lennünk az élettörténetek folyamatjellegével, amelyben kisebb változások visszamenőlegesen is mindig bekövetkezhetnek. A nagyobb környezeti változások hatására pedig - mint
