OCR
SZABÖ LAJOS pedig rendkívül nehéz, sőt elviselhetetlen életkörülményeket okoznak embernek és élővilágnak egyszerre. Együtt látás, együttérzés és együtt cselekvés a választható út a megpróbáltatások idején. Ide azonban csak felelősen gondolkodó, őszintén együttérző és bátran közösséget vállaló szeretet-magatartással érkezhetünk meg. , Isten tökéletesen szabadon, saját szuverén akaratából teremtette meg az embert — nem láthatunk mögéje misztériumának. De azt pontosan tudjuk — magától Jézustól —, hogy milyen háttérből, milyen ymintax nyomán, és milyen céllal hívott létbe bennünket. A Szentháromság személyeiben élő szeretetközösségének mintájára, a Fiúnak, sminden teremtmény elsőszülöttjénekx képe mására alkotott meg. Olyannak, akik éppen ezért nem tudhatnak létezni magányos Robinsonként, hanem csak együtt másokkal, a szeretetben. Olyan közösség ez, amelynek Atyja van, akiből a szeretet forrásozik, és Lelke van, akiből mindnyájan részesedünk, mi, a Fiúnak testvérei. Létünknek nemcsak eredetét, hanem végcélját is aSzentháromságban kell keresni, hiszen az örök üdvösség, amelyre mindnyájan vágyakozunk, nem más, mint a végső és beteljesült szeretetközösség Istennel és Istenben, egymással és minden emberrel, aki megnyílt a szeretetre. Földi életünk átmeneti és mulandó. Mégis megadatik benne, hogy szeretetből születhetünk, és szívünk vágyát a boldogságra csak a szeretetben teljesíthetjük be. Kétszeresen is igaz, hogy a földi életnek egyetlen igazi célja, személyiségünk kibontakoztatásának egyetlen útja a szeretet: érvényes ez akkor is, ha csak önmagában nézzük ezt az életet, de akkor is, ha a végső üdvösségre való előkészületnek tekintjük." Korunk félelmetes tünete, hogy ennek az ellenkezője jellemző az ember életére. Kizárólag a gazdasági haszon, a siker és az egyéni érdek dominál. Előzni minden áron, győzelmi mámorba jutni minél többször. Teológiai választ várnak viszont sokan, azok különösen, akik a hitükben és az egyházi közösségben szeretnének iránymutatást, segítséget és erősítést találni egy feszültséggel teli és konfliktusok tömegét produkáló emberi társadalomban. Erre a felelős hitre mutat rá Wolfgang Huber: „Az, hogy a keresztény hit felelésségvallalasra buzdít, a társadalmi életre nézve is igaz. A keresztény gyülekezetek és egyházak hűtlenné válnának a küldetésükhöz, ha önelégült közösségekként begubóznának, és búcsút mondanának a társadalmi felelősségvállalásnak. Az emberi méltóság és az emberi jogok érvényesülése érdekében való fellépés, a felelősségvállalás az igazság, a béke és a fenntarthatóság terén mind ökológiai, mind szociális értelemben újra meg újra, mindig új módon aktuális." 9 LUKÁCS 2009, 120-121. O. 10 HUBER 2024, 159. 0. 266