Page 252 [252]
OCR
PONGRÁCZ MÁTÉ közötti kapcsolatot írja le ez a kifejezés, amelynek valóban volt érzelmi többlete, és képletesen akár kifejezhetett egyfajta szülő-gyermek viszonyt, mégis túlzás lenne állítani, hogy erős párhuzam vonható. Talán csak 1Pt 2,2-ben találhatunk némi kapcsolódást, ahol a gyermek vágya fogalmazódik meg az őt tejjel tápláló édesanyja iránt ezzel a kifejezéssel. Azonban a vágy itt sem két személy közötti kapcsolat, sokkal inkább az éltető táplálék mint szükséglet kifejeződése. Az Ószövetségben a nép és Isten kapcsolatában találhatunk hasonló jelentéstartalmat. Elenyésző esetben használja az Újszövetség az öpéyojat, illetve akaraocrTpnvtáw kifejezést; utóbbi egyfajta gőgöt, bujaságot fejez ki, amelybe a szexuális vágyak is beletartoznak, ami szintén a bűn és az ítélet összefüggésében kerül elő. Nevetés, sírás, némaság A Szentírást átszövik azok a történetek, amelyekben a gyermek iránti vágy megjelenik. Ezek az elbeszélések az esetek többségében a gyermek hiányából, vagyis a meddőségből fakadó kontextusokban jelennek meg. Miután a jelen tanulmányban nem tudunk teljes képet rajzolni a Bibliában található azon cselekményekből, ahol a gyermek utáni vágy szerepet kap, így pusztán három jellegzetes történet alapján szeretném érzékeltetni a bibliai kor hozzáállását a gyermek utáni vágy fogalmához. Ábrahám és Sára, Elkána és Anna, valamint Zakariás és Erzsébet története átöleli időben az egész Szentírást, és jól körülhatárolható azonosságok fedezhetők fel az elbeszéléseket vizsgálva. Első és talán legfontosabb megállapítás, hogy a gyermek utáni vágy mindhárom esetben az Istennel való kommunikációban megnyilvánuló kívánság. Mind az ember felől világosan megfogalmazott kérés és igény (1Móz 15,2; 1Sám 1,10; Lk 1,13), mind Isten által megerősített ígéret is, és ez még akkor is kijelenthető, ha Annához nem közvetlenül Istentől, hanem Éli főpap tolmácsolásában jut el az információ (1M6z 17,4; 1S4m 1,17; Lk 1,13). Második megállapítás, hogy a gyermek hiánya komoly trauma a párok kapcsolatában, amely akár irracionális cselekedetekben is megnyilvánulhat. Érdekes látni a nevetés motívumát Ábrahám és Sára történetében, a szent helyen a saját szerepéből kilépő, a szent hely nyugalmát megzavaró Anna esetét, vagy épp Zakariást, aki némaságba burkolózva kell végigélje a gyermeke születésének időszakát. A traumatizált életszituációt mindhárom esetben a gyermek születése oldja fel. Mindhárom elbeszélésben jelentős hangsúlyt kap az öröm, amely a gyermek érkezése által lesz realitás a szülők számára. Ennek a kifejezésnek a születés eseményéhez való kapcsolódása mutatja, hogy a vágy beteljesüléseként értelmezték a születendő 250
