Page 23 [23]
OCR
Iskolaváros a semmiből Glauchában könyvet, hogy ő ezer Bibliát szeretne társzekerein a magyarok számára becsempészni, és hogy egy magyar asztalt szeretne itt felállítani. Annyi bizonyos: 1696 és 1713 között összesen huszonhét magyarországi és erdélyi diák élvezte az árvaházban az ingyenes asztal áldását. Sajnos a későbbi, 1752-ig tartó hiányos és adatszegény névsorokra (mivel ezek nem tartalmaznak sem keresztnevet, sem származási helyet) nem lehet pontos statisztikát alapozni, ám ezzel a bizonytalansággal együtt az összes ismert Kárpát-medencei Freitischler száma mintegy hatvanegyre tehető. Az informátorokról sem rendelkezünk ugyan teljes nyilvántartással a Franckesche Stiftungen levéltáraiban, a Freitisch problematikájánál mégis sokkal jobb a helyzet. A vizsgált időszakban pontosan százhuszonöt magyarországi vagy erdélyi személyt említenek a források, akik az árvaházi német iskolákban, a Latinában vagy éppen a Paedagogium Regiumban dolgoztak. A Francke-féle pedagógia értékéről már a 19. században heves viták bontakoztak ki, és az egymással homlokegyenest ellenkező megállapítások a mai neveléstörténeti diskurzusra is jellemzőek. Juliane Jacobi egyrészt a humanista tanterv kibővítését tekinti előremutató újításnak a Latinában és a Paedagogiumban (a nyelvi készségek fejlesztése mellé társul a földrajz és a történelem, továbbá a matematika és a fizika is), másrészt szerencsés körülményként könyveli el, hogy nyomdája révén az árvaház közvetlenül részt vehetett a tankönyvfejlesztésben is.? Fritz Osterwalder ennél szélesebben határozza meg a hallei vívmányokat: szerinte az itteni tantervek univerzalista igénnyel léptek fel, az elismert tudományok összességét igyekeztek közel vinni a tanulókhoz, mégpedig empirikus szemléltetéssel és a tanárok módszertani képzésével. Ehhez társult a személyiségfejlesztés igénye, természetesen a kor diktálta vallásos keretben, de még akkor is egyénre szabottan, a diákok érettségi foka szerint. Osterwalder szerint ez a kettő, az univerzalizmus igénye és az individualitás figyelembevétele vezet el majd a modern iskolához." Gertrud Zaepernick viszont az informátorok által hetente tartott értekezletek jegyzőkönyvei alapján arra a következtetésre jut, hogy az állandó ellenőrzés, a megfélemlítés és a büntetés eszközeivel nevelt diákok lényegesen kevesebbet tanultak a reáliákból, és leendő hivatásukra sokkal kevésbé készítette őket föl az iskola, mint azt a gazdag tanrendből gondolnánk. Megközelítőleg még mindig tízszer annyi időt fordítottak a klasszikus nyelvekre, mint a modern tudományokra vagy a praktikus ismeretekre." 27 CSEPREGI 2013, 179. O. (101. SZ.). 28 MÜLLER-BAHLKE 1997. 2 JACOBI 2021, 518-519. Oo. 30 OSTERWALDER 2015. 31 Z AEPERNICK 1997.
