Oldal 23 [23]
Iskolaváros a semmiből Glauchában
könyvet, hogy ő ezer Bibliát szeretne társzekerein a magyarok számára becsempészni,
és hogy egy magyar asztalt szeretne itt felállítani.
Annyi bizonyos: 1696 és 1713 között összesen huszonhét magyarországi és erdélyi diák
élvezte az árvaházban az ingyenes asztal áldását. Sajnos a későbbi, 1752-ig tartó hiá¬
nyos és adatszegény névsorokra (mivel ezek nem tartalmaznak sem keresztnevet, sem
származási helyet) nem lehet pontos statisztikát alapozni, ám ezzel a bizonytalansággal
együtt az összes ismert Kárpát-medencei Freitischler száma mintegy hatvanegyre tehető.
Az informátorokról sem rendelkezünk ugyan teljes nyilvántartással a Franckesche
Stiftungen levéltáraiban, a Freitisch problematikájánál mégis sokkal jobb a helyzet.
A vizsgált időszakban pontosan százhuszonöt magyarországi vagy erdélyi személyt
említenek a források, akik az árvaházi német iskolákban, a Latinában vagy éppen
a Paedagogium Regiumban dolgoztak.
A Francke-féle pedagógia értékéről már a 19. században heves viták bontakoztak
ki, és az egymással homlokegyenest ellenkező megállapítások a mai neveléstörténeti
diskurzusra is jellemzőek. Juliane Jacobi egyrészt a humanista tanterv kibővítését
tekinti előremutató újításnak a Latinában és a Paedagogiumban (a nyelvi készségek
fejlesztése mellé társul a földrajz és a történelem, továbbá a matematika és a fizika
is), másrészt szerencsés körülményként könyveli el, hogy nyomdája révén az árva¬
ház közvetlenül részt vehetett a tankönyvfejlesztésben is.? Fritz Osterwalder ennél
szélesebben határozza meg a hallei vívmányokat: szerinte az itteni tantervek uni¬
verzalista igénnyel léptek fel, az elismert tudományok összességét igyekeztek közel
vinni a tanulókhoz, mégpedig empirikus szemléltetéssel és a tanárok módszertani
képzésével. Ehhez társult a személyiségfejlesztés igénye, természetesen a kor dik¬
tálta vallásos keretben, de még akkor is egyénre szabottan, a diákok érettségi foka
szerint. Osterwalder szerint ez a kettő, az univerzalizmus igénye és az individualitás
figyelembevétele vezet el majd a modern iskolához."
Gertrud Zaepernick viszont az informátorok által hetente tartott értekezletek jegyző¬
könyvei alapján arra a következtetésre jut, hogy az állandó ellenőrzés, a megfélemlítés
és a büntetés eszközeivel nevelt diákok lényegesen kevesebbet tanultak a reáliákból,
és leendő hivatásukra sokkal kevésbé készítette őket föl az iskola, mint azt a gazdag
tanrendből gondolnánk. Megközelítőleg még mindig tízszer annyi időt fordítottak a
klasszikus nyelvekre, mint a modern tudományokra vagy a praktikus ismeretekre."
27 CSEPREGI 2013, 179. O. (101. SZ.).
28 MÜLLER-BAHLKE 1997.
2 JACOBI 2021, 518-519. Oo.
30 OSTERWALDER 2015.
31 Z AEPERNICK 1997.