Oldal 17 [17]
OCR
Iskolaváros a semmiből Glauchában Mint a fent idézett Francke-mondatokból kiderül, a szociális gondoskodás kezdettől fogva összeforrott az oktatás feladatával," így az árvaház növekedése szükségszerűen vezetett egy iskolaváros születéséhez. 1695-ban indult el az elemi oktatás, 1696-ban a középfokú a későbbi Paedagogium Regium előzményével, 1697 pedig a máig folyamatosan működő Latina alapítási éve." Juliane Jacobi még doktori disszertációjában állította fel azt a hipotézist, hogy Francke intézményében már a növendékek felvételekor sajátos válogatás zajlott: más korabeli árvaházaktól eltérően nem a szociális rászorultság, hanem az elvárható iskolai teljesítmény, azaz a tehetséggondozás (Begabtenförderung) volt a meghatározó szempont. Jacobi szerint ezt a következtetést támasztja alá egyrészt az árvák szociális hátterének vizsgálata (a szülők foglalkozási adatai), másrészt későbbi előmenetelük: a fiúk jelentős hányada, mintegy 3096-a került be a latin iskolába azzal a reménnyel, hogy alkalmasak lesznek az egyetemi tanulmányokra. Az árva fiúk esetében igen magas a lelkészárvák aránya is, majdnem 2096 (ez a lányoknál lényegesen alacsonyabb arány, kevesebb mint 1096), ami nem annyira a gondoskodás igényéről, hanem sokkal inkább a hivatási tradíció fenntartásáról tanúskodik: a lelkészfiaktól egyértelműen azt várták el, hogy apjuk nyomdokaiba lépjenek." 1999 és 2004 között rendkívül nagy mintás empirikus alapkutatás zajlott Jacobi meghatározó részvételével a Franckesche Stiftungen levéltáraiban, amelynek során több mint tízezer egykori növendék előmenetelét vizsgálták meg, és gyűjtötték változatos lekérdezésre alkalmas adatbázisokba. Ennek alapján Jacobi némiképp módosította tézisét: a városból és közvetlen környékéről ugyan rászorultsági alapon, távolabbról viszont már tanulási teljesítmény szerint, tehetséggondozási céllal, határozott pályaválasztási elvárásokkal kerültek be az árvaházba a növendékek." A Francke által létrehozott glauchai iskolarendszert a szemléletesség kedvéért három forrás segítségével mutatom be. Ezek közül a legrészletesebb a már említett, 1701 és 1709 között több kiadásban megjelenő és folyamatosan bővülő, figyelemfelhivo Fußstapfen, amelynek utolsó kiadása külön alfejezetekben emlékezik meg az egyes tagintézményekről (az alábbi táblázatokban jele: 1709). A második szöveg ugyancsak a nyilvánosságnak volt szánva, és reklámcélokat szolgált, bár soha nem jelent meg nyomtatásban: egy sajátos , kérdezz-felelek" fikció, ma a , gyakran ismételt kérdések" műfajába lenne sorolható (az alábbi táblázatokban jele: 1720). 5 Vö. JACOBI 2003. 6 FRANCKE [1709] 1994, 470-473. 0. ” [DITTRICH-]JACOBI 1976, 99-102. 0.; JACOBI — MÜLLER-BAHLKE 1998, XXV-XXVIII. O.; JACOBI 2003. 8 JACOBI 2004, 63. 0.3 20074, 3-4. O. % KRAMER 1882, 504-508. o.
