120 " 5. ALKOHOLISTÁK AZ A.A.-BAN
a magasabb átlagéletkorral, illetve azzal, hogy az A.A. jóval hosszabb múltra
tekint vissza, mint hazánkban. Mérések ugyan nem igazolják — hiszen egy
anonim közösségből való lemorzsolódás igen nehezen mérhető -—, de több adat¬
közlőm utalt arra, hogy vannak, akik néhány évnyi józanodás után elhagyják
a Közösséget, nem érezve szükségét többé e támogatásnak. Eklatáns példája
ennek B. Péter (a „Nagykönyv” egyik magyar nyelvre fordítója), akiről — A.A.-s
körökben némi zavart okozva — egy interjúban megjelent, hogy több mint
40 évi A.A.-tagság után abbahagyta a meetingek látogatását (Kelemen 2009].
A Közösségben megmaradók számára fontos tanulság, hogy a meetingekről
elmaradozók egy része visszaesik aktív alkoholizmusába. Mint korábban is
utaltunk rá, van esély arra, hogy a fiatalok aránya a jövőben a magyar A.A.¬
ban is növekedni fog. Egyrészt az A.A.-tagok észlelése szerint növekszik a
20 év körüliek száma a Közösségben, másrészt az országos fogyasztási mé¬
rések is folyamatos növekedést mutatnak. Kutatásaim időszakában, 1995 és
2007 között a havi hat vagy több alkalommal ivó 16 évesek aránya 896-ról
1299-ra emelkedett, a nagyivás? havi prevalenciája pedig 2599 körüli értékről
359 fölé nôtt{Elekes 2009: 147, 152.).
51-60 &v között Survey (N=8000)
41-50 év között kutatása (N-245)
31-40 év között
sv 1020 találkozóján (N-120)
2. ábra. Decimális beosztású életkoradatok összehasonlítása (99)
25 A nagyivás jelen kontextusban az ESPAD-méréseknek megfelelően egy alkalommal 5 italt
jelent, ahol 1 ital = 5 dl sörrel vagy 1,5 dl borral vagy 0,5 dl tömennyel (Elekes 2009: 47.).