Lényeges megjegyezni, hogy a látványos leépülés, és ezt a , Nagykönyv" is
hangsúlyozza, nem okvetlenül velejárója az alkoholizmusnak. A , Nagykönyv"¬
ben felbukkan a jól szituált alkoholista képe is, aki magas presztízsű, és
akinek ivása szinte láthatatlan mások számára. Mindkét kép, a lepusztult
csavargó és a jól szituált alkoholista, vagy éppen a kettő kombinációja máig
elevenen él az A.A.-ban józanodó alkoholisták újabb és újabb generációiban.
Ezekhez az ellentétes sztereotípiákhoz az A.A.-tagok számára fontos képze¬
tek kapcsolódnak. A negatív sztereotípiát az A.A. tagjai szerint elsősorban
a többségi társadalom tagjai, a ,normi"-k táplálják. Valóban, az A.A.-tagok
szerint is el kell ismerni, hogy a , piálás" nemritkán olyan utakra kénysze¬
rítheti az embert, amelyek a , normi"-k részéről elutasításban, lenézésben
részesülnek, s ennek végállomásaként az alkoholista a társadalmi ranglétra
legalján, a kitaszítottak között találhatja magát. Interjúalanyaim között is
akadt olyan, aki alkoholkarrierje , csúcsán" hajléktalansorsra jutott, ez azon¬
ban viszonylag ritka, az alkoholisták néhány százalékát érintő jelenség. Egy
részük elveszíti a jogosítványát, munkáját vagy a családját, kórházba vagy akár
börtönbe kerülhet. Nem ritka az alkoholisták körében az öngyilkossági krízis
sem. 5 való igaz, az átlagosnak mondható alkoholkarrier során az alkoholista
rengeteg kínt, megaláztatást szenved el, miközben jelentkeznek ivása egész¬
ségügyi, pszichés és szociális következményei. Azonban, mint A.A.-tagoktól
gyakran hallottam, az alkoholista, amellett hogy a , normi"-k sztereotipizáló
ítéletével ellentétben nem valamiféle züllött csavargó, hanem beteg ember,
semmi esetre sem mondható az átlagnál ostobábbnak vagy , primitívebbnek".
Ivásától eltekintve és attól függetlenül, hogy ivása következményei előbb-utóbb
jelentkeznek, kívülről nézve sokkal inkább átlagembernek mondható, aki
családban él (vö. 10. táblázat) és dolgozik. A munkahely és a család elvesztése,
végül a teljes elmagányosodás rendszerint csupán az alkoholizmus súlyosan
előrehaladott szakaszában jelentkezik.
A magyarországi A.A. 2009-es országos találkozóján végzett vizsgálatom
(Madacsy 2010b; 2011; 2012) eredményei szerint a kérdésre válaszolók (N—120)
életkora átlagosan 49,38 év volt. A magyar női A.A.-tagok (N—45] átlagéletkora
51,3 évével valamivel magasabb, mint a 48,2 éves átlagot mutató férfiaké
(N—75]. Decimális beosztäsban, az AA 2007 Membership Survey (Alcoho¬
lics Anonymous 2008), illetve az A.A. ÁSZI 2008-as Kérdőív eredményeivel
összevetve a 2. ábrán látható átlagadatok rajzolódnak ki. A két magyar minta
között nincs lényeges eltérés. Közös jellemzőjük az észak-amerikai mintával
szemben az 51-60 év közöttiek kiugróan magas aránya. Az észak-ameri¬
kai A.A.-tagságra a 20 év alattiak és a 70 év fölöttiek magasabb aránya és
ezzel a különböző életkorúak relatíve egyenletesebb eloszlása jellemző. Az
észak-amerikai mintában az idősek magasabb aránya részben magyarázható