OCR
5.6. ALKOHOLISTA TÍPUSOK * 117 módon a szülői tiltást igyekeznek megkerülni. Terepomunkám során azonban találkoztam olyan történettel is, ahol a fiatalkorú zugivó lány szintivó édesapja — mint utólag kiderült — tisztában volt lánya ivásával, ám nem tette azt szóvá, vélhetően azért, hogy elkerülje a konfliktust, és ő maga is nyugodtan ihasson. A zugivás természetesen nem magát a kóros ivási mintázatot jellemzi, hanem az ivás sajátos körülményeit, amely abból adódik, hogy az ivóra erős társadalmi tabu nehezedik. Ha közvetlenül az ivási mintázatokra fókuszálunk, akkor az A.A.-ban a szokványos alkoholizmus, a szintivás, illetve a gépszíjas ivás említéseivel találkozhatunk. A szokványos alkoholista ,mindennap vagy majdnem mindennap fogyaszt. Képes kihagyni, de ez nem jellemző. Időnként be is rúg, de ritkán botrányos. Ők vannak a legtöbben." (Horvath é é. n.) A szintivás az A.A. Közösségének tagjai szerint nem látványos: a szintivó viszonylag jól képes funkcionálni, nem részegedik le, azonban a megvonási tünetek elkerülése és működőképessége megőrzése érdekében véralkoholszintjét folyamatos , utántöltögetéssel" tartania kell. A józanodók között egybehangzó vélemény, hogy a szintivás éppen , láthatatlansága" miatt rendkívül veszélyes, ugyanis nem feltétlenül jár látványos mélypontokkal, így hosszú évtizedeken keresztül folytatható, mialatt az életminőséget csökkenti, s mire a súlyosabb problémák megjelennek, addigra hatalmas testi és lelki pusztítást végez. Azok a józanodók, akik aktív karrierjük során gépszíjas ivást folytattak, rendszerint úgy jellemzik ivásukat, hogy akár hónapokig is megvoltak alkohol nélkül, mihelyt azonban eljött az a pillanat, hogy megittak egy pohár italt, nem volt megállás. A gépszíjas ivók nem képesek keveset inni: akár már egyetlen korty alkohol , megnyomja a MÉG gombot" (Lefever 2007: 23.), elindíthatja azt amotorikumot, amely ellenállhatatlanul a gyakran eszméletlen vagy emlékezetkieséssel (black out) járó részegséghez, napokig vagy tovább tartó tivornyához, botrányos viselkedéshez és a legkülönfélébb megaláztatásokhoz, sérülésekhez, rendőrségi ügyekhez és hasonlókhoz vezethet. Lefever (2001a: 111.) erre is utalhat egyik megfogalmazäsäban, amely szerint bárki alkoholistának mondható, , aki képtelen bejósolni, mi történik, ha megiszik egy pohárral", bár a meghatározás elsősorban arra vonatkozik, hogy nem jósolható be, képes lesz-e csak egy pohárral inni, és ha nem, hány pohár fogja az elsőt követni. Jóllehet a DSM-IV és DSM-5 ismertetése során leírt diagnosztikai kritériumok, illetve a jellineki ivási típusok 1939-ben, a , Nagykönyv" megjelenésekor nem voltak a mai szakirodalomban található leírások szintjén kidolgozottak, a , Nagykönyv"-nek megvolt a maga alkoholistáról kialakított képe, részben első kézből származó laikus , szakértelem", részben Bill W. orvosa, dr. William Silkworth véleménye alapján. E kép elsősorban a fizikai, mentális és spirituális betegségre, a kontrollvesztésre, az emberi kapcsolatok megromlására, az egzisztenciális és erkölcsi hanyatlásra, a testi és lelki leépülésre helyezi a hangsúlyt.