Oldal 118 [118]
OCR
116 + 5. ALKOHOLISTÁK AZ A.A.-BAN 11. felismeri, hogy a tagok éppen olyanok, mint ő; 12. az alkoholistáról alkotott definíciója részeges csavargóról átváltozik betegségtől sújtott hétköznapi emberré; 13. a történet azzal végződik, hogy az A.A. mit tett érte, és most milyen az élete. Cain szerint minél integráltabb az egyén az A.A. Közösségébe, személyes története annál hasonlóbb lesz az általános A.A.-sztorihoz. A reidentifikáció során átalakítja nézeteit a világról, önmagáról és saját múltjáról, és mint láthattuk, ivö nem-alkoholistäböl nem ivé alkoholistava lesz (Madacsy 2010a). 5.6. Alkoholista tipusok Bill élettörténete mint prototípus, illetve a , Nagykönyv"-be bekerülő élettörténetek révén már az előző fejezetben körvonalazódtak alkoholista típusok. Ezek elsősorban társadalmi csoportok, biológiai és társadalmi nemek, életkor és foglalkozás, társadalmi státusz, az ivás módja, illetve az egészségi és/vagy egzisztenciális károk mértéke mentén rajzolódnak ki. Kiegészíthetjük ezt a képet Hyanninen és Koski-Jyannes (2002) eredményeivel, akik a felépülék elbeszéléseiben különböző kulturális modelleket azonosítottak, például a tékozló fiú, a bábjából kiszabaduló pillangó vagy a nemzedékeken ülő átok megtörése történetmintákat. Mindezeken túl, amikor az A.A.-ban józanodó alkoholisták típusokról beszélnek, akkor ezalatt elsősorban magának a kóros ivásnak a különböző mintázatait értik. A meetingeken vagy informális beszélgetéseken az A.A.-tagok gyakran használják a , nagyivás", ,problémaivás", , zugivás", a , szokványos alkoholista", a delta alkoholizmusnak megfeleltethető , szintivás" és az epszilon típussal azonos , gépszíjas ivás" kifejezéseket. A zugivás igen jellemző nők esetében, s gyakran összefügg az italozó nőket sújtó fokozottabb társadalmi elítéléssel és stigmatizálással, így az erősebb szégyenérzettel, melynek eredményeképpen a zugivó, rendszerint sikertelenül, családja és mások előtt is megkísérli rejtegetni italozását. Több hozzászóló említette terepmunkám során a meetingeken, hogy utólag, már józanodóként tudta meg, hogy a családtagok valójában tisztában voltak az italozásával, de azt kisebbíteni igyekeztek, szégyellték, illetve családi titokba burkolták, és hallgattak róla. Természetesen nemcsak nők, hanem férfiak is lehetnek zugivók, bárki, aki ivását vagy annak valódi mértékét szégyelli. A zugivás egyik tipikus megnyilvánulása - az otthoni ivás mellett — amikor valakinek nem elég a társadalmilag elfogadhatónak tűnő mennyiség, és társasági összejöveteleken titokban próbál , extra" adagokhoz jutni (Jellinek 1985: 24.). A zugivók között jellemzően előfordulnak — nemtől függetlenül - fiatalkorúak is, akik érthető
