OCR
5.5. AZ A.A.-SZTORI " 113 7. táblázat. Az A.A.-történetek , műfajai" a történeti hitelesség és allegorizálás, illetve az egyéni és kollektív tapasztalati szint különbségei alapján Történelem Allegória Egyénit talat Élettörténet Anekdota Byent tapasztala (egyén) (kulttira) À Esettôrténet Mitosz Kollektív tapasztalat | Lu (természet) (közösség) Mint a 7. táblázatban látható, az élettörténet egyéni tapasztalati szintet tükröz és történetileg narrált, melynek megosztása révén a csoporttagok közös identifikációs folyamaton mennek keresztül. Az egyéni élettörténetek általában hasonulnak a közös témákat és eseményeket tartalmazó drámastruktúrához. Ez a szerkezet rendszerint magába foglalja a következőket: első élmény az alkohollal, a másság érzése, erőfeszítés a normális életre, az alkohol negatív következményeinek tagadása, veszteségek, melyek halálos fenyegetésben kulminálnak, mélypont, az alkohollal szembeni tehetetlenség beismerése és egy Felsőbb Erőnek történő önátadás (surrender), valamint a felépülés megkezdése. Tegyük hozzá, Steffen nem említi az A.A. iránti hálaadást és a minden korábbinál magasabb életminőségű józan élet méltatását, melyek megfigyeléseim szerint az A.A.-sztori ugyancsak tipikus záró mozzanatai. Az anekdota az élettörténet kiragadott része, amely kiválik történeti kontextusából, s a Közösség számára tanulságot hordozó allegorikus értelmet vesz föl, és közös kulturális modellé válik. Az általam megismert történetek közül ilyen anekdotikus elem például a már említett, kórházat megjárt alkoholista esete, aki állítólag , gyógyultan távozott" az osztályról, majd elindult az első kocsma felé. Az esettörténet ezzel szemben nem az egyénre, hanem a csoport kollektív vonásaira, a betegség tipikus lefolyásának tudományos leírására koncentrál. Ez képviseli a kulturális szinttel szemben a természeti szintet, melyen természettudományosan alátámasztott, a Közösség által nem megkérdőjelezhető tények rögzülnek. Ilyenek a , velem is megesett" típusú elbeszélések, például a , mint jó alkoholista, én is rejtegettem az italt". A mítosz kollektív és allegorikus elbeszélés, amely önmagában megálló érvényességgel bír. Nem egyedi eseményeket ír le, hanem az A.A.-sztori átfogó jelentését közvetíti, és így időtlenség és általánosság jellemzi. Mint utaltam rá, az egyik alapító, Bill W. története is szert tett erre az egyetemességre, s egyszerre eredetmítosznak és az A.A.-élettörténet prototípusának tekinthető. Steffen szerint az A.A.-történetekben a négy műfaj keveredik, így az A.A.-sztori egy feszültségmezőben helyezkedik el az egyéni és közösségi, illetve a kulturális és természeti elemek között. A történelem, az allegória, az egyén és a kollektíva elemeinek kombinálódása a közös eredet érzését hozza létre a csoport tagjaiban. Az A.A.-sztori ismétlődő elmondása egyszerre van hasznára a hallgatónak és a narrátornak: a hallgató a reidentifikációhoz szükséges modellekhez jut, a beszélő esetében